Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. évi törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. évi törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1... - KISS PÉTER (MSZP):
2180 Köszönöm, képviselő úr. Mega dom a szót Kiss Péter képviselő úrnak, MSZP. Tessék! KISS PÉTER (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentős dilemmában vannak a szocialista képviselők ezen napirend tárgyalásánál, hiszen nem tudjuk, hogy melyik vitaszakasznál tudjuk jól elmondani azon véleményünket, hogy a munka törvénykönyve ezen módosításának igazából nincs olyan pontja, amivel jó szívvel egyet tudnánk érteni. Ezért ellenezzük - kivéve az Alkotmánybíróság által érintett részt - mindazokat a módosításokat, amelyek így - most egyenként is és szakaszolva is - napirendre kerülnek. Ellenezzük, nem értünk vele egyet, szakmailag hibásnak tartjuk. Úgy ítéljük meg, hogy a munka törvénykönyve ezen módosítása nem a szociális Európába vezet, amiről vitanapot tartottunk a parlamentbe n, és ahol világossá vált, hogy az az út, amelyik is Európába vezet, a szociális Európa útja, az a társadalmi párbeszéden keresztül vezet oda. A munka világában az egyensúlyon keresztül, a munkaadók és a munkavállalók együttműködésén keresztül vezet; a mun ka törvénykönyve szabályozása kapcsán pedig olyan irányú módosításoknál, ahol a munkavállalókat hozzásegítik, hogy egyensúly alakuljon ki a munka világa fontos pozícióiban munkaadók, munkavállalók között. Nos, ez a módosítás minden tételében - amelyik is a z Alkotmánybíróság általi kötelezettségen túli - ellentétes irányú ezzel, ezért nem Európába visz. Volna mégis indoka - mint ahogy az általános vitában is kifejtettük - egy szükségmegoldásnak, ha Magyarország szükséghelyzetben volna. Szükséghelyzetben gazd aságilag, szükséghelyzetben valamilyen speciális indokok kapcsán, ha vészhelyzet állna elő - akkor elképzelhetőnek tartanánk olyan törvényi felhatalmazásokat és szabályokat, amelyek is nem az érintett partnerek együttműködésére bízzák a munka világa stabil itását, egyensúlyát, hanem kiveszi, koncentrálja, centralizálja ezeket, és úgymond, a hatékonyságot, a pillanatnyi gazdasági teljesítőképességet és a központi vezérlést mindehhez képest prioritáshoz juttatva próbálja meg átszervezni a kérdéseket. Nincs ily en helyzet, kérem szépen, Magyarországon! S reméljük, hogy a munka törvénykönyve mai módosítása - a párbeszéd, amely elmaradt erről - sem vezet ilyen szituációhoz a szociális partnerek között. A vita általános szakaszában is elmondtuk a kifogásainkat azzal kapcsolatban, hogy nem születhet stabil szabályozás, stabil változtatása a munka törvénykönyvének két feltétel hiányában: Az első feltétel, hogy a munka törvénykönyvének, a munka világának koncepcionális áttekintése történjen meg, mert ténykérdés: a rends zerváltás óta, illetve '92 óta, amikor a törvény megszületett, nagyon sok minden történt a tulajdonviszonyokban, a munka világa pozícióiban, ami miatt koncepcionálisan indokolt áttekinteni a munka világa szabályozását. A másik ok, ami miatt így nem lehet m ost munkatörvénykönyvet módosítani, az az, hogy a munka világában az egyensúlyokhoz és az együttműködéshez, a stabilitáshoz az járul csak hozzá, ha a szabályok, a keretek módosítása maga is párbeszédben, tehát stabil, kiszámítható körülmények között történ ik. Ami az első kérdést illeti, az alól igazából szakmai logikán át nézve még felmentést is adnék a kormánynak, hiszen ennyi idő alatt koncepcionális változást a munka törvénykönyvében - no pláne olyan mélységig, amilyet a helyzet változása megkíván - nem lehet végezni, ehhez többéves munkára van szükség. Ebből tehát nem az következik, hogy most egy módosítás a koncepcionális váltás igényével fölléphetne, talán inkább az, hogy most még nincs szükség módosításra - nem időszerű. Szakmai munka következtében, a következő egykét év során lehet egy közös vita végeredménye ez. A másik alól ugyanakkor nincs felmentés. Azért nincs felmentés, mert a munka törvénykönyve ilyen értelemben üzenet a szociális partnereknek: üzenet arról, hogy a párbeszéd intézményeit a kor mány komolyan veszie vagy nem. Általában nem lehet párbeszédpárti a kormány, csak konkrétan akkor, amikor a munka világát érintő kérdések eldőlnek így vagy úgy. Ha például a munka törvénykönyve, amely alapvetően érinti a munka világát, párbeszéd nélkül, k vázi alku nélkül és
