Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A szabálysértésekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
2151 javasoljuk, hogy differenciáljuk azt a kört, amit a szabálysértési hatóság alkalmazhat, és bízzunk a hatóságban, hogy azokat az eseteket... Ne felejtsék el, tisztelt képviselőtársaim, évente 400 ezer, tehát közel fél millió szabálysértési eljárást folytatnak le Magyarországon, és egymillió a he lyszíni bírságok száma, tehát közel van a másfél millióhoz azoknak az ügyeknek a száma, amely ügyeket nekünk fejben kellene tartani ahhoz, hogy megfelelően differenciált jogszabályt alkossunk. Ez lehetetlen, ezért a jogszabálynak úgy kell szólnia, hogy a t örvényt végrehajtók ítélőképességében bízunk, akik majd ezt a közel egy és félmillió ügyet egyénenként megvizsgálva az adott helyzetben alkalmazható legjobb büntetést tudják kiszabni. Képzeljük el azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ugyanazon a helyen egy autóparkolóban megáll két autó, egy tizenötéves Trabant és egy vadonatúj Mercedes, és mind a kettőnek a vezetője kiveszi a hamutartót, és kiönti a járda szélére. A két magatartás azonos, a két elkövetőnek a helyzete lényegesen eltér. Vagy lehet, hogy még jobb példa, hogy a fáradtolajat - amiről szintén volt szó - ereszti le mind a két vezető. Ezek súlyos sérelmek, és valóban súlyosan károsítják a környezet épségét. Ha az egyik elkövetővel szemben 50 ezer forintos bírságot akar kiszabni a szabálysértési hat óság, az arányosság azt követeli, hogy a másik elkövetővel szemben is ilyen bírságot szabjon ki. Miközben a Mercedes vezetője ezt gyakorlatilag helyben ki tudja fizetni, a Trabantnak magának lehet, hogy az értéke nem éri el azt az értéket, amit bírságként kiszabnak, és a vezetőjének lehet, hogy nincs is olyan vagyontárgya, amelyre a végrehajtást lehetne vezetni. Tehát ebben az esetben az egyik, mondjuk, egynapi jövedelmét fizeti ki bírságként, a másik pedig körülbelül 50 napra vagy 25 napra elzárásra kerül. A mi véleményünk szerint jobb lenne, ha itt a hatóságnak lenne egy köztes szankciója, ami az egyik elkövetőt a vagyoni körülményeire tekintettel pénzbírságra sújtja, a másik elkövetővel szemben pedig például közmunka kiszabását teszi lehetővé, ami bünteté sként megválthatja azt, hogy ha nem tudja kifizetni a büntetést, akkor elzárásra kelljen változtatni. Ezzel szerintünk a hatást is jobban el lehet érni. (11.00) (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A következő ké rdéskör, amelyről szólnom kell, az az ajánlás 46. pontjában szereplő indítványom, amely arról szól, hogyan lehessen szabadságelvonást kiszabni. A mi felfogásunk szerint, ahogy a korábbiakban említettem, maga a törvényalkotó is egy hármas súlyossági sorrend et állapít meg, amikor azt a megoldást választja, hogy nem egyetlenegy kódexben szabályozza valamennyi szabálysértést, hanem 24et a törvényben, 170et a kormányrendeletben és megszámlálhatatlan számú szabálysértést az önkormányzati rendeletben. Ezzel a sz abályozási logikával amellett teszi le a voksot a törvényalkotó, hogy ezek a magatartások különböző súlyúak. Helyesnek tartom, hogy különböző súlyúnak tartjuk ezeket a magatartásokat, és ennek megfelelően az a javaslatom, hogy csak azoknál a magatartásokná l lehessen a legsúlyosabb büntetést - a szabadságelvonást - alkalmazni, amely magatartásokat a törvény tartalmazza. Ha úgy ítéli meg a kormány, hogy ezen a 24 tényálláson kívül még vannak további tényállások, amelyeknél indokoltnak tartja, hogy végső soron szabadságelvonás történjen, akkor ezeket a tényállásokat emelje be a törvénybe, tehát a törvény szintjén jelenjen meg minden olyan magatartás, amelynek az elkövetése végső soron azzal a következménnyel járhat, hogy valakit a szabadságától megfosztanak. Ez azért is szerencsésebb lenne, mert differenciáltabbá tenné a szankciót, az aluljáróban, tiltott helyen való virágárusítást, az önkormányzati ebrendelet szabályait és például a lopás szabálysértését nem mosná össze, és nem eredményezné végső soron az elköv ető vagyoni helyzetétől függően - mindegyik magatartás elkövetése az, hogy elvonják a szabadságát az elkövetőnek.
