Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A szabálysértésekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
2146 Tisztelt Országgyűlés! Az egyes frakciók a tegnapi napon tájékoztatást kaptak a vita tervezett szakaszolásáról. ELNÖK (d r. Wekler Ferenc) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a jegyző úr által ismertetett vitaszerkezetet. Aki elfogadja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a jelenlévők látható többsége elfogadja a vitaszerkezetet. Megnyitom az első vitaszakaszt az ajánlás 191. pontjai szerint, valamint az ezzel összefüggő pontokra. Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP) : Tisztelt E lnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában konkrét javaslatokat teszünk a tervezet bizonyos szakaszainak a módosítására. (10.30) Javaslataim e tárgykörben az elkobzással kapcsolatosak. Javaslataim besorolása a 66. és 69. számot viseli, mindkettő a z elkobzással kapcsolatos. Az elkobzás - mint közismert, ismeri a jelenlegi szabálysértési kódex is - elrendelhető arra a tárgyra nézve, amellyel a szabálysértést elkövetik, illetőleg amelyre nézve elkövetik a szabálysértést; egy rendkívül hatásos, visszat artó erőt gyakorló kvázi büntetés. Visszatartó ereje éppen abban áll, hogy súlyánál fogva mintegy prevenciót is gyakorol; akitől egyszer nagyobb értékű árut elkoboztak, biztosan meg fogja gondolni, hogy a következőkben elkövessene hasonló szabálysértést, ugyanis az elkobzott áruk ellenértéke biztos, hogy jóval nagyobb, mint a szabálysértési bírság, amelyet esetlegesen a szabálysértési hatóság kiszabhat. Ugyanakkor a hatásossága mellett az elkobzás mégis rendkívül bonyolult, hogy úgy mondjam, idegőrlő tevék enység azokra nézve, akiknek ezt végre kell hajtani, mert egyrészt akik az ellenőrzéseket végzik, észlelik a szabálysértést, észlelik, hogy azt az árut el lehet kobozni, erről jegyzőkönyvet kell felvenni, esetleg több száz áru van az adott helyen, leltárt kell készíteni, utána valamilyen formában az elkobzott tárgyakat valahova el kell szállítani, tehát raktárról kell gondoskodni, ott meg kell őrizni, figyelemmel kell lenni arra, hogy vajon ezek nem romlott vagy romlandó áruke. Ezt követően meg kell semmis íteni, ez külön munkát jelent, gondoskodni kell az elégetett vagy összetört maradványokról. Tehát hiába rendkívül hatásos maga az elkobzás, elég keveset alkalmazzák, holott, ismétlem, preventív jellege is van. A javaslatom arra irányul, hogy az elkobzás he lyett mondhasson ki a szabálysértési hatóság elkobzást pótló ellenértéket. Amit elmondtam, annak az a praktikuma is meglenne, hogy ettől az elkobzást kísérő körülményes eljárástól mentesülne a szabálysértési hatóság, és ha egyszer az áru összértéke, amit l efoglalhatnának, négyszázezer forint lenne, akkor nem elkoboznák a négyszázezer forint értékű árut, hanem négyszázezer forint ellenérték megfizetésére kötelezik az elkövetőt; illetőleg remélem, hogy ez a elkövető kifejezés megváltozik majd "eljárás alá von t"ra. Amellett vannak olyan elkobzási lehetőségek is, amikor ki lehetne mondani ugyan az elkobzást, de mert fennáll a gyanúja annak, hogy elkobzás alá eshetne az áru, főleg élelmiszereknél fordul ez elő, amikor is nem lehet rögtön elkobozni az árut, hanem előtte laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni, hogy vajon valóban fennálle a szabálysértés gyanúja... Mire aztán a laboratóriumi vizsgálat megállapítja, hogy valóban elkobozható, addigra ez az áru már nincs is meg. Tehát ebben az esetben különösen nagy jelentőséggel bírna az elkobzás ellenértékének a kimondása. Ugyanezzel összefüggésben azonban vannak olyan esetek, amikor jelenleg is el lehet kobozni valamilyen szabálysértés folytán létrejött, vagy olyan dolgot, amivel a szabálysértést elkövették, de az rendkívül méltánytalan lenne az eljárás alá vont részére, mert, mondjuk, a megélhetését ezzel
