Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2094 szükségest a lehetségeshez illeszteni. Sajnos a gyógyításra fordítható fedezet nem korlátlan, így meg kell találni a határt, amely még nem csökkenti a mindennapos ellátások eredményességét a különleges javára. Ez nagyon nehéz - nagyon nehéz. Ez a módosítás már illeszkedik a leendő társadalombiztosítási reformhoz, az első lépések egyike lehet a mindenkinek járó alapellátás minőségi fokának meghatározásához, ezért ta rtom nagyon lényegesnek. Össze szeretném foglalni a gondolataimat. Tehát ezekből a példákból látható, hogy a módosításokat szükségesnek tartja a Független Kisgazdapárt, a tisztelt Háznak foglalkozni kell e törvénnyel. A változások gyorsuló üteme előre látt atja, hogy egy állandóan mozgásban lévő igényt kell kielégíteni. A Független Kisgazdapárt támogatja és szükségesnek tartja a jelen törvény módosítását, sőt - engedjék meg, hogy elmondjam - azt is valószínűnek tartjuk, hogy akár már ebben az évben újabb mód osításokkal kell foglalkozni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra következik Béki Gabriella, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szó t. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Engedjék meg, hogy általános vitáról lévén szó, egy valóban általános érvényű bevezető gondolattal kezdjem, amit mondani kívánok, mielőtt rátérek a konkrét, előttünk lévő törvényjavaslatra. A Magy ar Országgyűlésnek az a dolga, hogy törvényeket hozzon. Általános kívánalom, hogy a törvények alapos előkészítő munka után, kellő körültekintéssel, sokoldalú egyeztetést követően, időt álló törvényekként szülessenek meg. És ha így megszületett egy törvény, akkor csak nagyon indokolt esetben nyúljunk újra a törvényhez, kezdjük el újra babrálni, alakítani, csiszolni. Azt gondolom az előttünk lévő, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényről, hogy az általam említett kívánalmaknak megfelelően született meg egy hosszú, alapos előkészítő munka után, nagyon részletes parlamenti vitában, amiben éppen az új módosítást előterjesztő államtitkár asszony is számos módosító indítványt fogalmazott meg, és ezeknek a módosító indítványoknak java része bedolgozásra ke rült... (Dr. Pusztai Erzsébet: Nagyon súlyos egyeztetésekben!) ...így van, nagyon súlyos egyeztetésekben bedolgozásra került, a parlament nagy többséggel fogadta el azt a törvényt. (12.10) Hogy ennek a törvénynek a módosítása pillanatnyilag nem indokolt, a zt többen elmondták előttem. A Szabad Demokraták képviselőcsoportjának is az az álláspontja, hogy nem kellene ehhez a törvényhez most hozzányúlni. Ha megnézzük - általános vitáról lévén szó - azt az indokolást, amelyet az előterjesztő írt a módosító indítv ányához, akkor valóban elbizonytalanodunk abban a tekintetben, hogy maga az előterjesztő mennyire tartja indokoltnak ezt a módosítást. Hiszen maga is elismeri, azzal kezdi, hogy nem telt el elég idő ahhoz, hogy kellő mennyiségű tapasztalat a birtokunkban l ehetne a törvénnyel kapcsolatban. Szóval, hogy rövid az eltelt idő, nincs elég tapasztalat, és úgy prezentálja ezt a módosítást, mintha alapvetően technikai jellegű, szövegpontosító jellegű lenne. Ha a konkrét okokat nézzük, akkor a konkrét okok között sor ol olyat, hogy a sürgősségi ellátás indokolja, hogy egy kicsit átalakítsuk a szöveget, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás indokolja, hogy a jogharmonizációt néhány engedélyeztetési, ellenőrzési mechanizmus vonatkozásában pontosítsuk; illetve következ nek azok a szakaszok, amelyeket már ellenzéki képviselőtársaim kifogásoltak, hogy tudniillik úgy hivatkozik egy születőben lévő reformra, egy születőben lévő, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekről szóló önálló törvényre, hogy koherenciazavart ak ar kiküszöbölni, miközben ezeket az új törvényeket - és egyáltalán az új reform részleteit - igazából nem ismerjük, nem tárgyaljuk. Azt gondolom, hogy fordított esetben, ha
