Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
2088 egészségügyön belü l, hanem mint embert, ugyanúgy betegségek is veszélyeztetik. Amint az előbb elmondtam a korlátozás kapcsán, az egészségügyi dolgozókat is érhetik olyan betegségek, amelyek a cselekvőképességüket, a belátási képességüket korlátozhatják. Ezek a betegségek gy ógyíthatóak, tehát hol átmeneti ideig állnak fel, hol hosszabb távon. Éppen ezért a törvénynek ezeket részletesen kell szabályoznia, s pontosítania kell, hiszen ez megint a betegek, illetve a hozzátartozók védelme is, hogy olyan emberek kezeljék a betegeke t, akik mind egészségi, mind tudati állapotukban alkalmasak erre. Ez új elem egyébként a törvényben, mert mint szükséges tényt is meghatározza, hogy milyen állapotban kell lennie annak, aki az egészségügyi ellátásra vállalkozik. Hasonlóan fontos részletkér désnek tűnik a mindennapi gyakorlatban - erről főleg a háziorvosok, illetve a fogorvosok tudnak beszélni - a helyettesítés rendezése, hogy amikor az orvos pihen, tanul, esetleg más ok miatt hosszabb ideig a körzetén kívül tevékenykedik, akkor egyértelműen legyen szabályozva, hogyan, milyen módon, ki köteles a helyettesítéséről gondoskodni. Ez a pontosítás szintén bekerült a törvényjavaslatba. A FideszMagyar Polgári Párt többször, több soron hitet tett amellett, hogy Magyarországon a népességszaporulat növe kedése az egyik legfontosabb dolog, amit a közeljövőben el kell érnünk. Ugyanakkor a művi meddővé tétel olyan kérdéskör, amely kapcsán a törvényben bizonyos területeken meg kell változtatnunk a szabályozást. Itt gondolok arra, hogy a három vagy négy hónap türelmi idő mely esetekben kell hogy megmaradjon, és milyen esetek vannak, amikor ennek a be nem tartását méltányolni kell. Ilyen például, ha az anya életét veszélyeztetné egy esetleges terhesség. Ilyen eset például, ha ebből a terhességből egészséges gyer mek nem születne. Ezek olyan okok, amelyeket egyértelműen méltányolnunk kell, tehát támogatjuk, hogy bekerüljenek a törvényjavaslatba. Előfordul - sajnos gyakran , hogy a pszichiátriai betegek kezelése esetén magát a kezelést elrendelik, ugyanakkor - és e z jogi kérdés - arról nem nyilatkoznak, hogy önálló életvitelre képese az illető. Miért érdekes ez? Mert miközben kezelik, esetleg tehet olyan rendelkezéseket, olyan jognyilatkozatokat, amelyeket a gyógyulása után már megbán, akkor már visszavonná, ám ily en esetekben meglehetősen hosszú jogi procedúrákra volt példa. Éppen ezért a törvény ezt a hiányosságot pótolja, amikor felveti azt a kérdést, hogy az elmeorvosi szakértő rendelkezzen arról, hogy a beteg az adott állapotban képese önálló életvitelre, vagy nem. Ez szintén a mindennapjainkat érintő kérdés lehet. További, igen nagy jelentőséggel bíró kérdés a kórboncolás és annak elrendelése. Aki elveszítette már a hozzátartozóját, tudja, hogy túl a tragédián, önmagában az a tény, hogy boncolásra szükség van, a hozzátartozók lelkét sérti. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy erre az orvostudománynak és az egészséges, élő embereknek van szüksége, hogy tanuljunk ezekből az esetekből. Van, amikor jogi kérdés, hogy vajon miért állt be a halál, mi történt. Ez is megfonto landó, ám ugyanakkor aki háziorvosi gyakorlatot végez, és kint él a terepen, nagyon jól tudja, hogy nagyon sok olyan ember hal meg, aki idős, a szerettei körében volt, s családja az utolsó pillanatig ápolta. Ezekben az esetekben megítélésünk szerint nem sz ükséges, hogy ezt a jogi procedúrát lefolytassuk, oda kórboncnokot hozzunk, vagy az illető tetemét beszállítsuk egy intézménybe. Azt hiszem, ebben az esetben minden további nélkül a háziorvos felelősségére lehet bízni azt, hogy a temetési engedélyt kiadja, és ennek megfelelően a kegyeleti eljárás lefolytatódjon. A kórházi felügyelőtanácsok és etikai bizottságok kérdése: ez pontosító javaslat, amely egyértelművé teszi, ezek az etikai felügyelőbizottságok arra hivatottak, hogy a kórház szakemberei, illetve a lakóterületen élő társadalmi szervezetek képviselői - vagyis mi, akik betegek, hozzátartozók kórházba kerülünk - bizonyos értelemben ellenőrzést kapjunk a kórházak működése fölött. A törvényjavaslat pontosító része egyértelműen leszögezi: minden esetben a társadalmi szervezetek
