Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak

1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):

2087 Az előterjesztő képviselője, mint azt már említettem, a társaság indítványait megfontolásra és

részben beépítésre érd

emesnek is minősítette. Az előterjesztő részéről ennyi előzékenységre csakis a

módosító indítvány bizalomteli támogatása lehetett a megfelelő válasz. Köszönöm szépen.

(Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban elő

re jelentkezett képviselőknek adom meg a szót.

Elsőként Horváth Zsolt, a Fidesz képviselője következik szólásra. Megadom a szót Horváth Zsolt

úrnak. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az egészségügyi tör

vény

módosítása még akkor is nagy jelentőségű, ha - ahogy államtitkár asszony az expozéjában elmondta - alapvetően pontosító, kiigazító jellegű, hiszen viszonylag friss ez a törvény. A felgyülemlett

tapasztalatokat részben még érlelni kell, tovább kell gyű

jteni. Ugyanakkor néhány terület már egyértelműen jelezte, hogy a módosításra szükség van. Ezeket a

módosításokat mind a bizottsági előadók érintették, mind az államtitkár asszony részletesen

összefoglalta, ezért engedjék meg, hogy most a mély szakmai érve

lések helyett megpróbáljam egy

kicsit ne az orvos szemszögéből szemlélni ezt a módosító javaslatot, hanem inkább a hozzátartozó, a

beteg oldaláról figyelni. Itt egy nagyon fontos módosítás jelent meg: egészségügyi dolgozók lesznek azok az

egészségügyi szak

képesítéssel nem rendelkező emberek is, akik a gyógyítás folyamatában részt

vesznek. Példának okáért gondoljunk egy daganatos sugárterápia megtervezésére. Egy ilyen

sugárterápiában egy sugárbiológus mérnökember is részt vesz. Azt hiszem, ez nagyon régi adó

sság

törlesztése, ezek az emberek végre a helyükre kerülnek, és büszkén mondhatják, hogy ők is

gyógyítanak. Egy másik, szintén már érintett kérdés: a beteg jogai korlátozásának a kérdése. Erről azt kell

tudnunk, hogy a betegségek sokfélék, és bizony nagyon sokféle dolgot tudnak művelni az emberrel.

Néha annyira meg tudják változtatni a viselkedésünket, hogy az akár önmagunkra, akár a

környezetünkre is veszélyessé válhat. Ez döbbenetes élmény! Ennek tapasztalása az orvos számára is

nagyon komoly konfliktusok

at eredményezhet, magának is meg kell tanulnia, hogy ilyen esetben mit

kell tennie. Ugyanakkor a hozzátartozó számára pedig néha feldolgozhatatlan élmény, hogy

korlátoznia kellett a kedvesét, akit rendkívüli módon szeret. Éppen ezért fontos, hogy a törvény

ben rendelkezzünk arról, milyen körülmények között, hogyan

lehet ezt megtennie az egészségügyi személyzetnek. Ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk,

hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő előzetesen írásokat készíteni, hiszen sokszor

magának a be

tegnek a testi épségét kell megóvnunk és megvédenünk. Ugyanez a problémakör vethet fel egy másik fontos kérdést a hozzátartozók részéről; szintén

érintettük: mik azok a területek, amelyeken a hozzátartozónak joga van bepillantani a beteg

kartonjába, joga v

an megtudni, hogy milyen betegségben szenved az illető. Persze feltételezzük,

hogy a szoros családi köteléken belül élő emberek először a köteléken belül lévőkkel osztják meg a

problémájukat, és maguktól is elmondják, az élet azonban néha produkál olyat, a

mikor ezt nem teszik meg. Vannak olyan betegségek, amelyek a beteg környezetét is veszélyeztetik: ilyenek

lehetnek bizonyos elmebetegségek, előfordulhatnak bizonyos fertőző betegségek. Ilyenkor a

családtagok elemi érdeke, hogy erről tudomást szerezzenek, h

iszen akkor védekezhetnek ezek ellen,

időben felismerhetik az esetleges elmebajjal kapcsolatos tüneteket, amelyeket már a laikus is fel tud

ismerni, és orvoshoz fordulhatnak. Éppen ezért ez segítség az ő számukra. Feltételezhetően nem lesz

rá tömeges szüks

ég, de a jogszabályi módosításban ezt pontosan rendezni kell. A következő gondolathoz azt írtam le magamnak, hogy az egészségügyi dolgozó is ember. Nem

abban az értelemben gondolom ezt, ahogy sokszor pejoratívan meg szokták fogalmazni az