Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 13 (62. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAZSA GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2042 (23.10) Bevallom őszintén, nem tartom jó rendszernek, mint ahogyan azt sem tartom szerencsés helyzetnek, hogy ugyancsak - maj dhogynem mondhatni közhely - ember legyen a talpán, akik egyegy nagy intézmény pénzügyeihez hozzá mer nyúlni, mert az egyszerűen átláthatatlan. Itt valahol szerintem a dolog nincs rendben. Ha a túlköltekezés ilyen értelemben nincs megfogva, akkor azon túl menően, hogy büntetik azokat az intézményeket, amelyek nem mennek bele egy ilyen megoldásba, feszültségeket is gerjeszt az intézmények között, ugyanis a jól gazdálkodó egyetemektől és főiskoláktól tulajdonképpen forrásokat von el az, hogy a máshol keletkez ett hiányt valahogy szanálni szükségeltetik. Ez hosszú távon - most konkrétan nem az egyetemi integráció kérdésére gondolok - nem szerencsés, mert azt gondolom, hogy a főiskolák, egyetemek szintjén országosan is jó integrált egyetemektől vagy felsőoktatási intézményektől függetlenül is nagyon is kell és helyes dolog, ha vannak szakmai kapcsolatok és vannak akár projekt szintű együttműködések is - én ezt legalábbis a jövőre nézve fontosnak tartanám. A másik megjegyzésem az, hogy egy ilyen jelenség nem más, m int a közpénzek pazarlása, és ezt megint nem tartom helyesnek és megengedhetőnek. Ha a közpénzekkel el kell számolni, márpedig az úgy helyes, ha el kell számolni, akkor azt gondolom, az is helyes, ha ennek viszonylag jól megfogható a felelőse is. Nem vitat om, hogy törvény jelenleg azt mondja ki, hogy egyszemélyi felelősség van, de a gyakorlatban ez nem minden esetben tetten érhető. Van egy másik oldala is ennek az egész ügynek: a mindenkori intézményvezetők - akár főigazgatókról van szó, akár rektorokról va n szó - teljesen normálisan arról a szakterületről kerülnek ki, amelyben dolgoztak. Biológus volt, matematikus volt, filozófus volt, teljesen mindegy, a megfelelő tudományos minősítéseket megszerezte és a többi, és megválasztatik egy intézmény élére. Azt g ondolom, hogy egyetlenegy ilyen vezetőtől sem várható el az, hogy jártas legyen, mondjuk, a közbeszerzési törvény mindenféle rejtelmeiben, a számviteli törvény mindenféle rejtelmeiben és így tovább, magyarán az ilyen vezetők óhatatlanul is a gazdasági igaz gatóra vannak ráutalva. Ilyen logika szerint persze érthető lenne az a felvetés, amit mondott Jánosi György, hogy úgymond azzal dolgozik együtt, akiben meg tud bízni. Nem vitatom, de lehet olyan szituáció is minden további nélkül - ha már volt egy ilyen tí pusú felvetés , hogy jöhet majdan egy gonosz kormány, aki így meg úgy meg amúgy cselekedhet, de fordítva is fel lehet tenni a kérdést, hogy mi van akkor, ha az aktuális egyetemi vagy főiskolai vezetőnek ilyen értelemben nincsen biztos munkatársa a gazdasá gi igazgatói posztra, akire számíthatna, hanem gyakorlatilag valakit kell keresnie. Gondolom, ebben a körben megint nem kell nagyon bizonygatnom, hogy egy ilyen felelősségteljes munka során nem kis összeggel kell bánni, és ugyanilyen volumenű tevékenységér t egy gazdasági szakember a piacon sokkal többet keres, ergo előfordulhat az a verzió, hogy nem feltétlenül a legjobb szakembereket sikerül ehhez megtalálni, de lehet, hogy ez így nem mindig igaz. Amennyiben mégis dönteni kell egy gazdasági főigazgató szem élyéről, és ezt egy intézményi tanács teszi meg, ami jelenleg van, akkor az a kérdés merül fel, hogy hogyan áll össze egy ilyen intézményi tanács. Abban vannak oktatók, általában minősített oktatók, adott százalékban vannak benne az intézmény dolgozói rész éről, alkalmazottai részéről, vannak benne természetesen hallgatók is, és ennek a testületnek kell döntenie olyan funkcióról, olyan feladatkörről, amely feladatkörre egyiknek sincs igazából komoly rálátása, ha úgy tetszik, szakmai kompetenciájuk egy pályáz at érdemi elbírálásához nincs. Honnan fogja tudni - nem akarok megbántani senkit - mondjuk, egy nyelvész professzor, hogy X. Y.nak, aki a gazdasági igazgatói posztra pályázik, a pályázati anyaga szakmailag valóban jóe, korrekte és így tovább, lehetne ez t sorolni. Azt gondolom, hogy egy olyan előterjesztésben, amely arról szól, hogy pályázat van, az intézményi tanács azt mérlegeli, véleményt alkot róla, és utána még befut egy újabb kört a minisztériumnál, több biztosítékot látok, egészen egyszerűen azért, mert azt gondolom, hogy több
