Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 13 (62. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAZSA GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2041 Egyébként a Jánosi képviselő úr á ltal elmondottakkal száz százalékig egyetértek. Az egyszemélyi felelősség ilyen szintű megszüntetése nagyon súlyos következményekkel járhat. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bazsa György képviselő úrnak. BA ZSA GYÖRGY (MSZP) : Tisztelt Ház! Kedves Balczó Képviselő Úr! Én megismétlem - és nagyon gondosan fogalmaztam, leírtam , hogy a hozzánk hasonló józansággal gondolkodó tagok. Ez megengedi a más józanságot is, nem kizárólagos volt a fogalmazásom. Gondolom, í gy világos! Ezt akartam mondani. Köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra jelentkezett Pósán László, a Fidesz képviselője. Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Ha szabad azzal kezdenem, én pont elle nkezően gondolom, mint ahogy Balczó képviselő úr az előbb elmondta. Én maximálisan egyetértek azzal a felszólalással, amit Bazsa György mondott a rektori, illetve főigazgatói címekre és titulusokra vonatkozóan, ellenben vitatkoznék Jánosi Györggyel. Ezt má r a múltkor is részben megtettük: nevezetesen a gazdasági főigazgatók vagy igazgatók kérdéskörével kapcsolatosan. Én azt gondolom, hogy a gazdasági igazgatók helyzetét és funkciójukba való beiktatásukat tekintve a szituáció, a helyzet most egy kicsit - nem is kicsit, nagyon - más lesz, mint jelenleg, meg mint ami korábban volt. Én a következőkre gondolok: Egyrészt azt hiszem, hogy az a tény, hogy a gazdasági főigazgatók mégiscsak napi szinten vinnék az egyetemek pénzügyi gazdálkodását, önmagában is felelőss ég. A kérdés az, hogy jelenleg hogyan működik a rendszer. Mert azt hiszem, ha ebből indulunk ki, akkor tovább lehet gondolni egyegy későbbi lépés kifutási lehetőségeit is. Előre szeretném bocsátani, hogy természetesen tisztelet a kivételnek, és nem kíváno k az általánosítás alatt mindent összemosni, inkább csak az érzékeltetés kedvéért. Én a következőt tapasztalom és érzékelem: egyrészt azt, hogy az elmúlt évek során elég sok magyarországi, hazai felsőoktatási intézmény, többek között egyetem is halmozott f el adósságokat. Ennek nyilván rengeteg oka van, nem vitatom, hogy ennek rengeteg objektív vonzata is van. De én azt gondolom, hogy azért emögött vannak személyi felelősségek is. Konkrétan olyan ügyekre gondolok, amikor bizonyos intézmények sokszor arra ját szottak meg játszanak is, hogy túlköltekeznek - ezen intézmények alatt elsősorban nagy intézményeket értek , olyan megfontolásból, hogy úgyis nagy intézmény, az állam előbbutóbb pénzügyi mentőövet fog neki dobni. Valljuk be őszintén, hogy ezek a várakozá sok, számítások eddig azért szépen sorrarendre be is jöttek. Kérdezem én, hogy ha az intézmények élén e tekintetben mégiscsak egyszemélyi felelősség van, volte komolyabb következménye ennek bárhol, bármikor. Én legalábbis nem tudok róla. Lehet, hogy volt , akkor az én tájékozottságom nem teljes e téren. De ez elég rossz következményeket szül, ugyanis ha a nagy intézmények esetében elnéző a rendszer, és mindig kisegíti őket egyegy ilyen mentőövvel, akkor azon intézményeket, amelyek viszont jól igyekeznek g azdálkodni a lehetőségekhez mérten, gyakorlatilag bünteti. Ha szükségeltetik, én még azt is meg merem kockáztatni, hogy például elég közhelyszerű a felsőoktatás szférájában az, hogy az ELTE pénzügyi dolgaihoz úgysem mernek hozzányúlni, mert mi lesz ott, ho gyha. Ellenben én soha nem hallottam azt, hogy a vidéki egyetemek esetében bárki bármilyen helyzetben elnézőnek mutatkozott volna.
