Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
152 rendelkezések, éppen ezért nagyonnagyon átgondoltan szabad csak hozzányúlni az ilyen szabályokhoz. A szakmai átgondolások mellett legalább annyira figyelemmel kell lenni azok emberi vonatkozásaira is. (11.50) A gyakorlati tapasztalat ugyanis az, hogy minél inkább a munkáltatónak megfelelő szabályozók kerülnek előtérbe a munkavállalókkal kapcsolatos rendelkezések során, a munkaügyi bíráskodás annál inkább áll a munkavállalók oldalára a munkaügyi viták elbírálása során. Alig hiszem, hog y bárki is azt tartaná igazságosnak és követendőnek, hogy amit a jogszabály az egyik fél javára billentve szabályoz, azt a bíróságnak kellene helyrebillentenie. Ez nem csupán az elmélet és a gyakorlat ellentéte, hanem a munkavállalók egy jelentős részére e z joghátránnyal is jár, nevezetesen azok részére, akik nem fordulnak jogorvoslatért a bírósághoz. Az előterjesztett tervezet ebből a szempontból kettős. Egyrészt a munkavállalókra előnyös, hogy azoknál a munkáltatóknál is lehetővé teszi üzemi megállapodás kötését - amely hasonlít a kollektív szerződéshez , ahol nem működik szakszervezet, de működik üzemi tanács. Ez tehát kibővíti azok körét, akik valamiféle kollektív jogokat érvényesíthetnek a munkáltatójuknál. Másrészt viszont a tervezet néhány helyen cso rbítja is a munkavállalók eddigi jogait; gondoljunk csak arra, hogy a munkáltató a tervezet szerint indokolás nélkül elküldheti a munkavállalót például előrehozott öregségi nyugdíjba. Ezáltal kevesebb lesz a munkavállaló szolgálati ideje, vagyis ennek köve tkeztében kevesebb nyugdíjra lesz jogosult, végkielégítést pedig nem kap. Vagyis gyakorlatilag a munkáltató egyoldalúan dönthetne arról, hogy a munkavállaló az életéből hátralévő időben mennyiből éljen meg. Ez csak akkor lenne korrekt, ha az elmaradó nyugd íjrész összegét a munkáltató megtérítené a munkavállalónak, vagy közös megegyezéssel történne ilyen esetekben a munkaviszony megszüntetése, például megfelelő végkielégítés mellett. De említhetném a tervezetnek azt a részét is, mint a munkavállalóra hátrány os rendelkezést, amellyel az előterjesztő a munkáltató felmondási korlátait kívánja csökkenteni, vagyis nagyobb szabadságot biztosít a munkáltató részére a felmondások terén. Ha a munkaviszonyra vonatkozó szabályok lényeges módosítása kerül sorra - mint es etünkben is , aligha kerülhető el annak a visszavisszatérő kérdésnek a megvitatása, hogy célszerű, hasznos volte a munkakönyv megszüntetése 1992ben vagy sem. Nem kívánom az akkori vitát feleleveníteni, hiszen az akkori előterjesztők jó szándéka nem kér dőjelezhető meg, de ők akkor még csak feltételezésekből tudtak kiindulni. Azóta azonban a több mint hat év tapasztalata alapján úgy vélem, nem ártana újból átgondolni a kérdést. A cégek többségének jelenlegi nyilvántartásával persze nincs gond, az elmélet a becsületes munkáltatókra, a megfelelő nyilvántartást vezetőkre vonatkozna, de az elmúlt évek azt igazolták, hogy nemcsak ilyen munkáltatók léteznek a hazai munkaügyi piacon. Nem túlzás azt állítani, hogy ma Magyarországon tömegek dolgoznak olyan cégeknél , amelyek ma itt, holnap ott bukkannak fel, ma megtalálhatók, holnap megtalálhatatlanok, de még a folyamatosan egy helyen működő cégek között is igen sok olyan található, amelyről a munkavállaló nem tudja, hogy őt a munkáltató egyáltalán bejelentettee, és ha igen, akkor a valós bérével vane bejelentve. A tervezet erre a problémára nem ad megoldást. Nem állítom, hogy a munkakönyv az egyetlen lehetséges megoldás a munkavállaló munkaviszonyának megfelelő igazolására, de az bizonyos, hogy jobb volt munkahelye inek és munkavégzése időtartamainak egy helyen történő nyilvántartása, mint most a minden munkáltató általi külön igazolás, amiből például ha csak egy is elvész, és évek múlva - például a nyugdíj kiszámításakor - kellene igazolni, de időközben a volt munká ltató megszűnt - ami ma nagyon gyakran előfordul , akkor igenigen nehéz annak a munkaviszonynak az igazolása, míg a munkakönyv hitelesen tanúsította a munkaviszonyt külön megőrzendő bizonylatok nélkül is. Persze - mint jeleztem - nemcsak a munkakönyv vis szaállításával tudnám a könnyebb, biztonságosabb
