Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HEGYI GYULA (MSZP):
1459 képviselőként bírálnom kell a kormányt, és szóvá akartam tenni, hogy ebben a pillanatban csak egy miniszter van itt, de ha a többi miniszter azzal foglalkozik, amivel a társadalom többsége, akkor azt kell mondanom, talán megérthető az, hogy az országnak ma nem ez a vita a legfontosabb témája; de ha már itt tartunk, képviselői feladatunk és kötelességünk, hogy eleget tegyünk a kezdeményezésnek, a Házszabálynak. Én magam indulatok nélkül megpróbálok érveket és ellenérveket felsorakoztatni amellett, hogy néhány éven belül megszüntessük a sorkötelezettséget. Amit itt Gyimesi képviselő úr elmondott, felidézte idilli hónapjait a katonaságból, és aztán elmondta, hogy az ellenzéki vélemény kifejtésének komoly veszélyei vannak... - abban a negyven évben, amikor ön is meg én is sorkatonák voltunk, valóban azt gondolták, hogy az ellenzéki vélemény, az ellenzéki kezdeményezés veszéllyel jár, ezért aztán nem is volt ellenzéki v élemény a parlamentben. Őszintén remélem, hogy ön sem gondolja komolyan, hogy ha egy demokratikus párt vitát rendez arról, hogy a sorkötelezettséget eltöröljék vagy ne, ez komoly veszélyekkel jár. Egyébként polgári engedetlenségi mozgalomtól már csak azért sem kell tartani, mert aki nem akar bevonulni katonának, az polgári szolgálatot választ, amivel többek között a Fidesz is egyetértett annak idején. Hogy még röviden válaszoljak a kormánypárti képviselők felvetéseire, tény és való, hogy Wachsler Tamás úr, a Fidesz akkori képviselője, jelenlegi államtitkár harcolt a legkeményebben az ellen, hogy a nevelésre vonatkozó bármi utalás bekerüljön a honvédelmi törvénybe. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) A Fidesznek azóta megváltozott a véleménye. Akkor ön, Gyim esi képviselő úr, itt elmondhatta volna, hogy ön szerint Wachsler képviselő - államtitkár - úr tévedett, ön mindent másképp lát, mint ő, vagy elmondhatta volna, hogy Wachsler Tamás úr önt bízta meg azzal, hogy a véleményváltozásáról értesítse a magyar közv éleményt. Mivel egyikre sem került sor, azt kell mondanom, hogy a Fidesznek ebben a kérdésben semmilyen oka sincs arra, hogy egy másik liberális pártot, egykori, '90'94 közötti szövetségesét bármilyen kritikával illesse. Azonban pontosan ez a délszláv háb orú arra figyelmeztet minket, hogy minden vagy nagyon sok minden másképp van, mint ahogy a rendszerváltás demokratikus államában elgondoltuk, és ilyen értelemben természetes, ha bármelyik párt módosít korábbi álláspontján, ha persze elismeri, hogy módosíta ni kényszerült. Például vegyük az árvízveszélyt, ami a mai vitában több ízben elhangzott. Én kedvenc, a jobboldal által baloldali liberális napilapnak nevezett lapomban olvastam, felháborodottan írta a szerző - teljes joggal, gondolta ő , hogy Szolnokon t öbb száz katonatiszti család lakik, mégsem vezényelnek sorkatonákat a gátakra. A liberális lap szerkesztője természetesnek tartotta, hogy a sorkatonáknak az a dolguk, hogy ha Szolnok városa veszélybe kerül, akkor a gátakon próbálják védeni az emberéletet, a technikát, a civilizációt. Azt hiszem, ez azt mutatja, hogy mindannyiunk tudatában, a kezdeményezők és a kormánypártok mögött állókéban, egyaránt keverednek bizonyos fogalmak. A szabadság nemes, szép érték, mindannyian osztjuk, ugyanakkor amikor baj van, szeretnénk azt látni, hogy árvíz idején, hóveszély idején, természeti katasztrófa idején a sorkatonák ott álljanak és segítsenek. Hozzá kell tenni azt, hogy egy szerződéses katonától valóban nem lehet ugyanazt elvárni, mint egy sorkatonától, mert ha a sze rződéses katona egy közalkalmazott, akkor azt mondhatja, hogy menjenek el, mondjuk, a képviselőházi alkalmazottak vagy a tanárok, vagy bárki más ugyanúgy segíteni a gátakra, hiszen a szerződés nem arra szól, hogy valaki vészhelyzetben a gáton teljesítsen s zolgálatot, hanem arra, hogy egy jól meghatározott katonai feladatot ellásson. (13.20) Ezért mondanám el azt, amit régi bölcsességnek tartok, de sajnos a parlamentben ritkán fogadjuk meg - s ez minden ciklusra vonatkozott - , amit úgy szoktak mondani, hogy "százszor mérjél, és egyszer vágjál". Vagyis jól gondoljuk meg a dolgokat, mielőtt törvényi szabályozást hozunk! Az a törvénydömping, módosításdömping, amely ebben a Házban 10 éve folyik, azt mutatja, hogy mi, politikusok ritkán gondolunk erre a bölcsessé gre.
