Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
146 megváltásának eltörlése véleményünk szerint arra ösztönözheti a szakszervezet i tisztségviselőket, hogy tevékenységüket a munkaidőkedvezmény természetbeni igénybevételével aktívabban fejtsék ki az általuk képviselt munkavállalók érdekében. Így a szakszervezeti jogosítványok sérelméről beszélni a mi álláspontunk szerint értelmetlen dolog e törvényjavaslat vonatkozásában. Nincs szó arról sem a törvényjavaslatban, hogy a beteg dolgozó elbocsátható lenne a betegsége időtartama alatt. A jelen változtatás lényege minden ellenkező magyarázat és félremagyarázat ellenére, hogy továbbra sem l ehet a beteg dolgozónak felmondani, a felmondási idő nem a betegség tartama alatt, hanem azzal a nappal kezdődik, amikor a beteg dolgozó majd egészségesen munkába áll. A nyugdíjkorhatár elérése önálló felmondási okként való szabályozása amellett, hogy megf elel az európai uniós jogszabályoknak, nem hátrányos a munkavállalóknak, nemcsak azért, mert elősegíti a munkaerőpiaci mobilitást, de megóvhatja a dolgozót olyan megalázó helyzettől, hogy 3040 évnyi munkaviszony után - más ok nem lévén, például számítógé pes ismeret hiánya miatti alkalmatlanság okából - küldjék el a munkahelyéről. Már itt megjegyezzük azonban, hogy a végkielégítés rendszerét a nyugdíjazás önálló felmondási okként való kodifikálásával összhangba hozandónak ítéljük, mivel a nyugdíj eleve jóv al alacsonyabb életszínvonalat biztosít a munkabérnél. Önmagában a nyugdíjra jogosultság végkielégítést kizáró körülményként való megfogalmazását nem tartjuk más megoldási lehetőséggel fel nem váltható szabályozásnak, lévén, hogy a jelen szabályozás példáu l másodállás, mellékfoglalkozás megszüntetése esetén is lehetőséget ad a végkielégítés megállapítására, jóllehet a munkavállaló ilyen esetekben is részesül más forrásból, főállásból munkabérben. Az Alkotmánybíróság 4/1998. számú határozatából levezetettnek tekintjük a rendkívüli felmondás újraszabályozását, de kiemeljük, hogy a fél perbeli rendelkezési jogával minden esetben össze kell egyeztetni a munkajog alapelvét a bizalmi elvvel. Ezért a nemzetközi gyakorlattal összhangban a bírói mérlegelésnek a munka viszony helyreállításának mellőzése, illetve a munkaviszony helyreállítása esetén is ki kell terjednie az eset összes körülményeinek vizsgálatára, így különös figyelmet kell fordítania a kialakítandó bírói gyakorlatnak a felek között kialakult viszonyra, a munkavállaló életkorára, valamint munkaerőpiaci helyzetére. Felvetjük idevonatkozóan azt, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetése esetén átgondolandó a jelenlegi szabályozás. Annak kimondása, hogy amennyiben a munkavállaló nem kéri a munkaviszonya h elyreállítását, munkaviszonya a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg, azzal a következménnyel jár, hogy a bírósági eljárások esetleges törvénysértő elhúzódása a munkáltató oldalán indokolatlan kárt okoz. (11.20) Másré szről a munkavállalót a kötelező kárenyhítés kimondásának mellőzésével nem ösztönzi arra, hogy az elmaradt munkabérét más forrásból, például újbóli munkavállalásával pótolja. Egyetértünk a vezetői felelősség újraszabályozásával, a leltárfelelősség új eleme ivel, a polgári perrendtartás 1997es módosításából következőnek tartjuk a jogérvényesítés újraszabályozását. Végezetül ismételten hangsúlyozzuk a javaslat 3336. §aihoz igazodóan azt, hogy a jogállamiság követelményének az felel meg, a jogbiztonságot az szolgálja hatékonyan, ha a különböző életviszonyokra a munka világában is önálló törvénykönyvek jönnek létre, és ezáltal is mellőzhető az egymásra utaló, a jogalkalmazást elnehezítő szabályozás. Megjegyezzük továbbá azt is, hogy a bírói jogállási törvénybő l még mindig hiányzik az Mt. 95 §a szerinti szabályozás, jóllehet az 1998. évi XC. törvény a munka világának minden más területén újraszabályozza a végkielégítést, és újrafogalmazza a mértékét - szemben a bírói jogállási törvénnyel, amely ezt nem is ismer i, és a jelen módosításban sem szerepel ez. Mindezeket egybevetve a Független Kisgazdapárt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) :
