Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - TARDOS MÁRTON, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
147 Köszönö m. Megadom a szót Tardos Mártonnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Tessék! TARDOS MÁRTON , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egyetértek az eddig elhangzottakkal abb an, hogy a munka törvénykönyve alapvető törvénykönyv, amelynek a megváltoztatása nagyon gondos munkát, jelentős feladat elvégzését tételezi föl, mert nem lehet a munkaviszonyt szabályozó törvényt gyakran változtatni. A törvény stabilitása és a törvény érde kérvényesítő tulajdonsága fontos az egész társadalom, a munkaadók és a munkavállalók számára egyaránt. Az a véleményem, és az a szabaddemokrata képviselőcsoport egyértelmű véleménye, hogy az Alkotmánybíróság határozata alapján jelentős előkészítő munka nél kül is indokolt volt napirendre tűzni a törvény módosítását, de ennek a módosításnak arra kellett volna korlátozódnia, amit a munka törvénykönyvén feltétlenül végre kell hajtani az Alkotmánybíróság döntése alapján. Akkor, amikor a kormányprogramban a munka világa szabályozási kérdéseinek újbóli végiggondolása szerepel, és egy általános törvénytervezet kialakítása, elkészítése is szerepel, amely nemcsak a piacon élő, a versenyszférában dolgozók munkaviszonyát szabályozza, hanem a közalkalmazotti világ szabál yait is újrafogalmazza, akkor véleményünk szerint nem szabad vagy csak különlegesen fontos esetekben szabad részletkérdéseket fél vagy akár háromnegyed évvel az elkészített törvénycsomag előtt a Ház elé hozni. Miért gondolom, hogy ez így van? Azért, amit az előbb mondtam, mert a munkaviszony szabályozása az egész gazdaság teljesítőképességének szabályozását is jelenti, hiszen a munkaadók és a munkavállalók együttes viszonya konfliktusos viszony, amit sikeresen csak konszenzussal lehet szabályozni, tehát mi nden módosítás jelentős előkészítést követel, és nemcsak előkészítést, hanem együttműködésre való készséget is a felek oldaláról. Nem valószínű, hogy ezek olyan kérdések, amelyekben a felek könnyen azonos véleményt foglalnak el. Nem véletlenül mondja a köz gazdaságtudomány, hogy a munka és a tőke között van ellentét. Ez az ellentét nem jelentéktelen, de hatékony nemzeti fölemelkedés, nemzetgazdasági politika csak akkor folytatható, ha a tőke és a munka képes kooperatívan viselkedni, együttműködni, közös fel adatokat vállalni. Ez igaz az ország egészére, igaz az egyes vállalatokra vonatkozóan is. A fentiek után engedjék meg, hogy az előterjesztett törvényjavaslat néhány egyértelmű hibájára, gyöngeségére hívjam fel a figyelmet. Ilyen fontos kérdésnek tartom azt , hogy nem szabad a törvényhez hozzányúlni a kötelezettségeken túl akkor, amikor ezt a nagyon fontos problémát - hogy a versenyszférában a bérviszonyok, a munkaviszonyok szabályozása és a közalkalmazotti viszonyokban a bérviszonyok szabályozása, a felmondá si lehetőségek szabályozása, különböző törvényekben egymással ellentétes módon vannak szabályozva - nem tekintettük át egységesen. Egy akut hibát gyorsan ki lehet javítani, az egész rendszert azonban együttesen kell áttekinteni. Ameddig ez az áttekintés ne m történt meg, ameddig a felek nem tárgyaltak arról, hogy mivel értenek egyet és mivel nem, az Országgyűlés képviselői nincsenek abban a helyzetben, hogy meggondolt döntést hozzanak az előterjesztett javaslatokról. Nagyon fontos kérdés, amiről előttem már többen szóltak, a szakszervezetekkel és az üzemi tanácsokkal kapcsolatos keverés, amit a törvény végrehajt. Teljesen egyetértek azzal, hogy ott, ahol nincs helyi szakszervezet, ott is fontos, hogy megteremtődjenek az előfeltételek arra, hogy kollektív szer ződés kötődjön, hiszen mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak fontos érdekük, hogy megállapodjanak egymással a munkaviszonyok lényeges kérdéseiről. Kérdés azonban, hogy erre alkalmas szerve az üzemi tanács. Való igaz, hogy a német gyakorlatból vettü k át az üzemi tanácsok példáját, és a magyar üzemi tanácsok nem is a Mitbestimmungsrecht összes német sajátosságával rendelkeznek, de igyekeznek abban az irányban mozogni. A Mitbestimmungsrecht egy gazdasági döntési rendszer, a vállalatért való felelősség
