Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter:
1411 Tisztelt Ors zággyűlés! Ahhoz, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat kérdésében nemcsak politikailag, de szakmailag is alátámasztott vélemény alakulhasson ki, szükségesnek tartom röviden ismertetni a sorkatonai szolgálat intézményét, illetve ezen intézmény fenntartásána k a nyugati demokráciákban kialakult gyakorlatát is. Az általános hadkötelezettség, a polgári berendezkedésű államok honvédelmét alapvetően meghatározó, az írott alkotmány, alaptörvény keretein belül történő szabályozás a nagy francia forradalom óta jellem ző állampolgári kötelezettség, kezdetben az európai államokban, majd az alkotmányos demokráciák más országaiban is. Így tehát az állampolgárokra, elsősorban a felnőtt férfilakosságra vonatkozó honvédelmi vagy hadkötelezettség több mint 200 éves múltra teki nt vissza. A hadkötelezettség a XIX. században vált általánossá elsősorban Európában, illetve az európai kulturális örökségeket átvevő északamerikai államokban. A XX. század nagy háborúi szinte az egész világon, elsősorban a századfordulóra ipari nagyhata lmakká vált és a polgári átalakulásban szerepet játszó európai, amerikai és ázsiai országokban meghonosították az általános hadkötelezettséget, ezen túlmenően kialakult a polgári védelmi szolgálat minden felnőtt állampolgárra kötelező rendszere is. Az álta lános hadkötelezettség lehetővé tette a hadseregek létszámának szinte korlátlan növelését, megfelelve az adott államhatalmi vagy védelmi törekvéseknek az állam gazdasági teherbírásának mértékében, illetve - több történelmi példa alapján - még a gazdasági l ehetőségein is túlmenően. A XX. század utolsó negyedében a haditechnikai eszközök robbanásszerű, az informatikai forradalom hatását tükröző fejlődése által a technikailag és szervezetileg fejlett, a hadügyben élen járó hadseregek alkalmazási lehetőségei gy ökeresen megváltoztak, rendkívüli mértékben megnövekedtek. (9.10) Ezen változások jelentős hatással voltak a hadseregek személyi állományára is, mindenekelőtt megnövekedett a technikailag magasan képzett, az átlagosnál műveltebb és hosszabb időre, több évr e is szolgálatot vállaló személyi állomány iránti igény. Az ilyen katonai állomány iránti igényt a sorozáson alapuló kiegészítési rendszer már nehezen, illetve csak bizonyos kivételezésekkel - például csak a képzettebb hadkötelesek irányított behívása kato nai szolgálatra - volt képes kielégíteni. Amikor a kötelező sorkatonai szolgálat eltörléséről vagy fenntartásáról szóló érveket ütköztetjük, nem kerülhető meg a nemzetközi kitekintés a honvédelem katonai oldalának biztosítására hivatott haderőszerkezetre. A keleteurópai és a szovjet államszocialista rendszerek összeomlását követően a hadseregek nagyságrendjében, így létszámigényében is jelentős változások következtek be. Megszűnt az európai államok szembenállása, csökkent a békeidőben fenntartott haderők s zemélyi állománya. Mindez erős ráhatást gyakorolt a nyugateurópai államok társadalmára, a sorkatonai szolgálatot illetően. A hagyományos kötelező katonai szolgálatot olyan aktuális társadalmi igények kérdőjelezték meg, mint a kötelező sorkatonai szolgálat intézményének alacsonyabb társadalmi elfogadottsága; az új európai biztonsági rendszer, a nemzetközi szervezetek - ENSZ, EBESZ, NATO - által megkívánt katonai feladatok; a válságkezelő, békefenntartó és béketeremtő műveletek nem igénylik a nagy létszámú h adseregeket, viszont nem hajthatók végre a néhány hónap alatt kiképzett sorkatonákkal; a haditechnikai eszközök fejlődése, azok szakszerű használata, üzemeltetése magasan képzett, jól kiképzett katonaállományt igényel; a rendelkezésre álló humán erőforráso k hatékonyabb kihasználása; a személyes érdekeltség alapján hosszabb időszakon keresztül szolgálatot teljesítő katonaállomány kialakítása. A kötelező sorkatonai szolgálattal kapcsolatos társadalmi vélemények és nézetek egy új társadalmi paradoxont vetettek fel: "a társadalom védelmének széles körű biztosítása a védelemben való szűk körű, önkéntes részvétel mellett" elvének dilemmáját. Ennek feloldása még az évszázados polgári demokrácia múltjára visszatekintő államokban sem valósult meg. Az euroatlanti tér ség országai a védelem szükségletével és az abban való részvétellel kapcsolatos változásokra reagálva az elmúlt években háromféle gyakorlatot valósítottak meg. Egyrészt elkötelezték magukat az önkéntes hadsereg fenntartása mellett. Volt olyan gyakorlat, ah ol megkezdték az áttérést egy önkéntes
