Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1258 elhatározta azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen ma itt, a parlament előtt van az integrációs folyamat lezáró aktusa. Ennek megfelelően - még egyszer - ha Magyarorsz ágon bátorság kell a törvények betartásához, akkor jelentős bátorsággal állunk itt mindannyian, vagy ülünk majd a szavazáskor. Azt gondolom, hogy az integrációs folyamat lezárulása mindenképpen új helyzetet teremt a magyar felsőoktatásban. Ennek előzményei ugyan visszavezethetők nyilván Klebelsberg Kunóig vagy Eötvös Józsefig, de azért mindenképpen az előző kormányzati ciklushoz is. Erről a jelenlegi kormányzat képviselői, miniszterei, államtitkárai el szoktak feledkezni. Azt gondolom, hogy nem árt emlékezt etni mindannyiunkat, hogy az a folyamat, ami most elkezdődik vagy lezárul, lényegében '95ben a felsőoktatásról szóló parlamenti határozattal kezdődött, és a '96os törvénymódosítással folytatódott, majd reményeink szerint - és láthatóan ebben elég nagy eg yetértés van az eddig felszólalók között - most valamikor a tavasz folyamán zárul le, a jelenlegi kormányzati ciklusban. Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy ennek a folyamatnak - amint hallottuk is - két lényeges eleme van. Az egyik egy gazdasági kér dés, én ezt nem söpörném le az asztalról. Nagyon lényegesnek tartom a magam részéről azt, hogy a magyar felsőoktatás szembenézzen azzal a kérdéssel, hogy a működése mennyire hatékony gazdasági értelemben. Nyilván Pokol professzor úrnak ez talán kevésbé fon tos, de az állami költségvetés lényeges kérdése, hogy mennyibe is kerül egyegy hallgató, vane pénz és mennyi arra, hogy minél több hallgatót befogadjon a magyar felsőoktatás. Ezzel a kérdéssel az oly sokat szidott Bokroscsomag helyezett szembe plasztiku san mindannyiunkat, és indult el egy olyan gondolkodás a magyar felsőoktatásban részt vevő rektorok, főigazgatók, rektori tanács, főigazgatói tanács környezetében, hogy a továbbiakban elkerülhetetlenné válik az integráció, a nagyon sok szempontból átfedése ket jelentő és sokszor nagyon gazdaságtalan, nagyon alacsony hatékonyságú működést jelentő felsőoktatásban valamilyen módon változtatni kell. Azonban azt is láttuk, akkor is és ma is egyértelműen látszik, hogy az integráció jóval több annál, mint egy haték onyabb gazdasági működés. Sajnos, ennek van egy másik eleme. Reményeink szerint, a miniszter úr ígéretének megfelelően, ha úgy veszem, 2000ben folytatódik a felsőoktatási törvény módosítása, akkor talán újból előtérbe kerül a gazdasági önállóság növekedés e, a felsőoktatási intézmények pénzügyi, gazdasági önállóságának kérdése, amely, azt gondolom, a másik eleme lehet egy hatékonyabban működő felsőoktatási intézményrendszer kialakításának. Azonban látni kell, hogy ennek az integrációnak rövid távon is, de h osszú távon is az igazi haszonélvezői az intézményeket igénybe vevő hallgatók lehetnek. Hiszen az integráció lehetővé teszi azt, hogy az egyetemen belül, az egyetemi és a főiskolai együttműködés következtében a jelenleginél jóval szabadabb mozgást biztosít son minden hallgató számára a saját maga választotta tanulmányai biztosítása érdekében. Meggyőződésem szerint tehát a fő nyertesek egy integrációs folyamatban a hallgatók kell hogy legyenek, és ez az integrációs törvénytervezet ebbe az irányba hat, a dolog természeténél fogva. Természetesen a tárgyalások sem '98 júniusában, nyarán kezdődtek. Azok az egyeztetések, amelyek egy új integrációs rendszer kialakításához vezetnek, lényegében '95től folyamatosan tartanak. Sajnos azonban látni kell azt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak jelentős visszalépései voltak a kormányváltás óta. Én a magam részéről, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége sem tudja elfogadni azokat az egyeztetési gyakorlatokat, amelyek sokszor csak látszategyeztetéseket jelentettek, amelyek a parl ament nyilvánosságát kellett hogy igénybe vegyék interpellációs kérdésekkel. Szabaddemokrata képviselőtársam, Kovács Kálmán interpellációs kérdése egy lényeges hibát, súlyos problémát előzött meg akkor, amikor a parlament leszavazta a miniszteri választ, é s ezzel lehetővé tette a szerintünk egyébként még mindig rossz megoldást, de legalábbis nem valami óriási nagy hiba elkövetését.
