Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1259 Így tehát azt látnunk kell, hogy az a fajta eredeti elképzelés, amely '96ban szerepelt, amikor ezt a törvényt ide hoztuk a par lament elé, és a parlament elfogadta, hogy tudniillik alapvetően a pénzügyi érdekeltségek legyenek a fő indítékok, és kevéssé a diktátumok, kevéssé a politikai szempontok... - tehát olyan gazdasági környezetet kell teremteni, ahol a felsőoktatási intézmény ek gazdasági szempontból érdekeltek az integrációban. Ez sokszor sérült az elmúlt nyolckilenc hónapban, ehelyett sokszor érthetetlen, értelmezhetetlen politikai szempontok kerültek előtérbe. Sajnos, erre a kaposvári példán túl, amely - még egyszer mondom , azt gondolom, ugyan most már kevésbé rossz megoldás, a keszthelyi egyetem Veszprémhez kapcsolása egy jelentős előrelépés, de a magam részéről, illetve a szakértői körünkben továbbra is azt gondoljuk, hogy Kaposváron egy állattenyésztő felsőoktatási inté zményt és egy tanítóképző felsőoktatási intézményt kaposvári egyetemként létrehozni nem tűnik bölcs megoldásnak, nem tűnik szakmailag, pénzügyileg, gazdaságilag vagy akár a magyar felsőoktatás egészének megújítása szempontjából igazán előremutató, fantaszt ikus lépésnek. Ugyanígy egy kicsit értetlenül néz az ember, mondjuk, a békéscsabai és szarvasi főiskolai integráció kapcsán arra a döntésre vagy arra a javaslatra, amely szarvasi központtal hozza létre békéscsabai megyeszékhely helyett, a körülbelül tízsze r annyi hallgatót fogadó békéscsabai főiskola helyett a szarvasi főiskolát. Továbbra sem lehet igazán tudni, hogy mi lesz azokkal a főiskolákkal, amelyek nem kerültek be az integrációba, gondolok itt például a szolnoki, a szombathelyi vagy az egri főiskolá ra. Ők hogyan fognak tudni részt venni ebben a versenyben? Hogyan fognak az integráció folyamatában életben maradni, fennmaradni? Azt gondolom tehát, hogy ez az integrációs tervezet, ami előttünk áll, azokban az elemeiben - ez körülbelül ténylegesen az öss zes integrációs javaslatnak a 90 százaléka , amelyek már a kilencvenes évek közepétől egy folyamatos konzultáció eredményeképpen alapvetően az intézmények érdekéhez igazodva megtörténtek, ezekben az elemeiben elfogadható és támogatható. Azonban azokban a lépésekben, ahol sokszor kicsinyes politikai játszmák áldozatává válnak főiskolák és egyetemek, azt gondolom, a parlamentnek kell még majd bölcsen végiggondolnia, hogy helyese az, ha, mondjuk két kormányzó párt belső vitája dönti el azt, hogy hol lesz egy etemi vagy főiskolai integráció, és hol nem. Azt javaslom, hogy ennél sokkal kisebb kárt okoz, ha az érintett kormányzó pártok továbbra is inkább az egyesületeket osztják el egymás között. Ott ez egy rövid távon kezelhető dolog. Azt gondolom, sokkal kisebb problémát okoz, hogyha a Kisgazdapárt például kap még néhány fővárosi vagy vidéki egyesületet, és a főiskolai és egyetemi integrációnál pedig a szakmai szempontok azok, amelyek elsődlegesen érvényre juthatnak. Kérem erre mindannyiukat, hiszen az egyetemi és főiskolai integráció hosszú távon határozza meg a magyar felsőoktatás jövőjét, reményeink szerint nem egykét év múlva újra elölről kezdődő folyamatról van szó. Az integrációs javaslat mellett van néhány egyéb törvénymódosítási javaslat is ebben a csoma gban. Ezek részben átmeneti rendelkezések, ezekkel most nem foglalkoznék. Azt gondolom, hogy a részletes vitában módunk lesz ezekre kitérni, ha kell, pontosítani. Van azonban egy lényeges kérdés, amire egy pillanatra kitérnék, mert azt hiszem, hogy az egye temi és főiskolai autonómia kérdését veti fel. Az SZDSZ a maga részéről nem fogja tudni támogatni azt a fajta elképzelést, amely a mindenkori oktatási miniszternek ad jogosítványt az egyetemi és főiskolai főigazgatók, rektorok visszahívására. Azt hiszem, h ogy ez olyan mértékű beavatkozás a magyar felsőoktatás belső intézményi autonómiájába, amit semmilyen módon nem indokol semmiféle eddigi folyamat. Nem látszik indokolhatónak, védhetőnek, hogy miért kellene minden különösebb jogszabályi korlátozás nélkül az oktatási miniszternek, legyen az bárki, olyan jogosítványt adni, hogy az egyetemi és főiskolai
