Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. JÁNOSI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1254 szakmai s zempontoknak, bizonyos kérdésekben engedményt tett a minisztérium, elfogadva egyegy intézmény kérését, más kérdésekben azonban elutasította az intézmények javaslatát, aminek következtében a parlamenti frakciók szép számmal kapják ma is a különböző intézmé nyi kéréseket az integrációs törvény elfogadása során. Mondok néhány példát, amelyek világossá teszik azt talán, hogy időnként a politikai szempontok fölébe keveredtek a szakmai megfontolásoknak. A vidéki városokban a regionalitás elve uralkodik akkor, ami kor az intézményi integrációk terve megfogalmazódik. Ilyen regionalitási elven fogadja el a kormány a kaposvári univerzitást, és ez elvileg helyeselhető, elfogadható. Kérdés azonban, hogy Győr esetében miért nem érvényesül ez a regionális megfontolás. Miér t van az, hogy a két intézmény egyikét a soproni egyetemhez csatlakoztatja a javaslat, míg a másikat önálló főiskolaként működtetné tovább. A kérdés azért is kérdés számunkra, mert egy ilyen regionális súllyal bíró város esetében igenis indokolt lett volna az univerzitás jelleg megnyitása, és megadni az érintett intézmény számára azt a kétéves lehetőséget az ehhez történő felkészülésre, amelyet más intézmények esetében megad a javaslat. De mondok példát a szakmai szempontok csorbulására is. Budapesten példá ul a pedagógusképző felsőoktatási intézmények joggal a szakmai elvre hivatkozva egy integráció keretei közé kerültek. Ez megint elfogadható, helyeselhető. De akkor mi az indoka annak, hogy a műszaki főiskolák körében nem teljes az integráció, három műszaki főiskola megalkotja a Budapesti Műszaki Főiskolát, míg a negyedik - az Ybl Miklós Műszaki Főiskola - a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez csatlakozik? Azt hiszem, világos, hogy itt olyan kérések, igények, szempontok fogalmazódtak meg az integrációk eldönt ése során, amelyek inkább politikai szempontok érvényesülését sejtetik, mintsem szakmai megfontolásokat. Természetesen nagyon nehéz ellenzéki pártként a parlamentben módosító indítványokat benyújtani az integrációs hálóhoz, hiszen maga a kormány vett részt ezeken a tárgyalásokon, és hogy ezeken milyen szempontok fogalmazódtak meg, azt a kormány képviselői és az érintett intézmények képviselői tudják csak. Érdekeket sértene tehát minden módosító javaslat, amely ezzel kapcsolatos lenne a Ház előtt. De azt han gsúlyozni kell, hogy a felelősség a kormányé. Az, hogy milyen intézményi integrációk valósulnak meg a jövőben, azért a felelősséget az előkészítő tárgyalások fogyatékossága miatt is a kormányzatnak kell vállalnia. A problémák másik köre - ahogy jeleztem , az agrár- és egészségügyi felsőoktatási intézmények további működésével kapcsolatos. A '96os felsőoktatási törvénymódosítás bevitte a törvénybe azt a bizonyos 116. §t, amelyre már itt is hivatkozás történt. Ebben a törvény az agrár- és egészségügyi fels őoktatási intézmények számára az integráció keretei között is biztosítja a centrumjelleggel történő további működést. Az integrációk láttán azonban joggal vetődik fel a kérdés, hogy most, a felsőoktatási törvény módosítása sorá n nem kellenee jobban kifejteni ezt a centrumjelleget. Nagyon sok aggály és félelem lett volna eloszlatható, ha a törvényi garanciák erősítik meg ezen intézmények centrumjelleggel történő további működtetését. Ilyen törvényi garancia biztosíthatta volna a z önállóbb finanszírozás rendszerének biztosítását. Ilyen törvényi garancia biztosíthatta volna a szakmai képviselet ellátását, például a szakmai képviselet jogosítványának megadását a teljes univerzitás nevében az érintett centrum vezetőinek. Ezek erősíth ették volna ezeket az intézményeket. És indokoltnak tartjuk a törvényi garanciák erősítését, mert ebben a kérdésben véleményünk szerint nem dönthetnek miniszteri külön alkuk, külön megállapodások, a törvényben kell biztosítani ezeknek az intézményeknek tov ábbi, szakmailag önálló működését. A harmadik problémakör, amit jeleztem, a felsőoktatási intézmények autonómiájának kérdéseivel függ össze. Annak idején, amikor döntés született az integráció megvalósításáról és annak ütemezéséről, mindenki úgy gondolta, az integráció végrehajtása után mind szakmai, mind gazdasági szempontból növelni lehet, és növelni kell a felsőoktatási intézmények autonómiáját. Természetesen ennek nagyon fontos kelléke a kreditrendszer megerősödése, bevezetése és általánossá tétele a
