Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. JÁNOSI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1253 DR. JÁNOSI GYÖRGY , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az integráció nem cél, hanem eszköz a felsőoktatás stratégiai fejlesztéséhez - hangzott el a miniszteri expozéban. Egyetértek a gondolattal. Ebből azonban az is következik, hog y az integráció végrehajtása után nem mondhat le sem a kormány, sem a parlament a felsőoktatás további fejlesztéséről, az ehhez szükséges szakmai és finanszírozási feltételek javításáról. Azért is kell ezt hangsúlyozni, mert téves az a nézet, amely szerint az integráció megtakarítást jelent a felsőoktatás számára. Tévedés, mert addig, amíg valóságos integrációként működik az az intézményi háló, amely az előttünk fekvő javaslatban szerepel, addig igenis többletforrásokra lesz szüksége a felsőoktatásnak. Az e ddigi vitában elhangzott az is, hogy lassan húsz éve van napirenden a felsőoktatáspolitikai gondolkodásban az integráció kérdése. Ez is valóban így van. Azt is látni kell azonban, hogy az integráció kérdésére a pontot az előző kormányzati ciklusban tette a Hornkormány, amikor 1996ban a felsőoktatási törvény módosításával törvényi szinten írta elő az integráció végrehajtását és annak menetrendjét. Akkor világosan megfogalmazódott a számunkra, hogy melyek azok a célok és alapelvek, amelyek a felsőoktatási integrációt vezéreljék. Ezek a célok és alapelvek ma is fontosak a Magyar Szocialista Párt frakciója számára. A legfontosabb célok a következők voltak: Először is koncentrálni kell a szellemi kapacitást, ami a felsőoktatás terén rendelkezésre áll, a minél hatékonyabb felhasználás, a felesleges párhuzamosságok elkerülése érdekében. A másik ilyen cél az volt: bővíteni kell a hallgatók, oktatók mozgásterét, biztosítani kell az átjárhatóság, áthallgathatóság lehetőségét mind az oktatók, mind a hallgatók számára . S végül a harmadik alapvető cél az volt, hogy az integráció során meg kell teremteni az oktatás és tudományos kutatás szervesebb együttlétét, illetve együttműködését. Ebből fakadtak a legfontosabb alapelvek, amelyeket érvényesíteni kell a mi nézetünk sze rint az új integrációs háló létrehozásakor. Az első fontos alapelv a szakmai szempont érvényesítése volt, vagyis a szakmailag közel álló oktatási intézmények integrációjának biztosítása. A másik ilyen alapelv a regionalitás volt, amely az egy régióban műkö dő, egymáshoz közel lévő intézmények együttműködésének alapjait teremti meg. És végül a harmadik alapelv az autonómia erősítése a felsőoktatás terén az integráció végrehajtása után, mind a szakmai, mind a gazdálkodási élet területén. Megfelelneke ezeknek a követelményeknek azok az elképzelések, amelyek a kormány által benyújtott törvényjavaslatban szerepelnek? Lényegét tekintve igen. A törvényjavaslat logikája megfelel ezeknek a céloknak, alapelveknek és az ezzel kapcsolatos elvárásoknak. Mégis érdemes néh ány olyan problémára fölhívni a figyelmet a parlamenti vita során, amelyek még mindig megoldásra várnak, és amelyek mindenképpen módosító javaslatok rendszerét igénylik. (10.50) E problémák három körre oszthatók. A problémák első csoportja a tervezett inté zményhálózatra, az ezzel kapcsolatos előkészítő munkálatokra vonatkozik. A problémák második csoportja a már itt is idézett egészségügyi és agrárfelsőoktatási intézmények további életével kapcsolatos. S végül a harmadik problémakör a tervezett felsőoktatá si törvény módosításának bizonyos passzusai, amelyek a felsőoktatási intézmények autonómiájának kérdéskörét érintik. Nézzük az első problémakört, a konkrét benyújtott intézményhálóra vonatkozó javaslatot! Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha az t mondjuk, kissé későn és kapkodva indult meg az integráció előkészítésének folyamata. Ezt jelzi az is, hogy az előttünk fekvő javaslat idekerülése előtt nagyon sokféle változat, terv, intézkedési rendszer, elgondolás jelent meg, amelyek komoly szakmai vit ákat kavartak az érintett felsőoktatási intézmények körében. Ezzel párhuzamosan természetesen a minisztérium folytatta az intézményekkel a tárgyalást. Az eredmény azonban az lett, hogy néhány ponton bizonyos politikai szempontok fölébe kerültek a
