Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1251 esetben, ha egy integrált felsőoktatási nagy egyetemnek részei lesznek, ez az átalakulás sokkal problémamentesebben és gyorsabban meg tud oldódni. Azt hisze m, ez a példa is mutatja, hogy elkerülhetetlen az integráció ezen a területen is. A tudományos kutatófejlesztő tevékenység bázisai alakulhatnak ki a nagy egyetemek körül, amelyek nemzetközi oktatási és kutatási programokban való eredményes részvétel felté teleit is megteremtik. Ehhez is kell egy bizonyos méret. A kis egyetemeken, kis főiskolákon ezek a kutatófejlesztő központok nem tudnak hatékonyan működni. Nagyon fontos az, hogy az integráció megteremti az előfeltételeit a felsőoktatás államilag támogato tt továbbfejlesztéséhez. Ebben a törvényben ugyanis nemcsak néhány intézmény összevonása, átalakítása szerepel, hanem szerepel egy 50 milliárd forintos fejlesztési keret is az elkövetkező évekre a magyar felsőoktatásban. Ezt az összeget semmiképpen nem érd emes az átalakulás, átszervezés előtt az intézményrendszerbe önteni. Ezt az összeget csak akkor szabad a magyar felsőoktatás fejlesztésére fordítani, ha már az intézményrendszer megfelelő struktúrában működik. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az integráció szükségességét, sőt elkerülhetetlenségét nem kell tovább bizonygatni. A kormány - vállalva a rövid távú konfliktusokat - a Ház elé terjesztette a javaslatát. A tervezet alapján három alapon nyugszik az integráció. Az egyik nagyon fontos szempont az intézm ények regionális elhelyezkedése. A másik nagyon fontos szempont - amelyre az integráció épül, és ez elsősorban Budapesten tetten érhető - az intézmények szakmai közelsége. A harmadik nagyon fontos dolog az intézmények közötti szakmai elképzelések, közös jö vőképek. Van egy negyedik pont is, amit zárójelben említek meg: nagyon fontos a politikai elfogadottság is. Semmit sem ér az a szakmailag kiváló törvényjavaslat, ha a parlamenti képviselők azt nem szavazzák meg. Amikor ezek a szempontok egybeesnek, akkor t ulajdonképpen az integrációval nincs semmi probléma, mindenki egyetért, ezeket az intézményeket integrálni kell. Az esetek 90 százaléka, amely a törvényjavaslatban szerepel, ilyen eset. Aláhúznám, hogy talán ezért is történt az, hogy az oktatási bizottság, amely kijelölt főbizottság volt, általános vitára alkalmasnak találta ezt a tervezetet. Igazából egykét intézményre lokalizálható az a probléma, amely az integráció kapcsán felvethető. Ezek az intézmények azonban olyan intézmények, amelyeknél ezek az int egrációs elvek ütköznek egymással. Nem akarok túl sok részletes példát felhozni, hiszen ennek megtárgyalására a részletes vita nyújt majd lehetőséget. De azért egykét rövid példát kiemelnék. Mind a szakmai közelség, mind a regionalitás például azt indokol ná, hogy az Ybl Miklós Műszaki Főiskola a műszaki főiskolák budapesti integrációjában szerepeljen, ugyanakkor az Ybl Miklós Műszaki Főiskola a gödöllői egyetemmel dolgozott ki együttműködési, továbbfejlesztési elképzeléseket. Itt ez a két szempont ütközik, és valóban joggal felvethető az a kérdés, hogy ebben az esetben az Oktatási Minisztériumnak, illetve a magyar parlamentnek milyen döntést kell hoznia. Lehet más példákat is mondani. (10.40) Ezek a példák, még egyszer aláhúznám, nem é rik el az integrációban részt vevő intézményeknek a 10 százalékát, a 90 százaléka az intézményeknek olyan, amelyekkel nincs probléma. Az lenne célszerű, ha ezek miatt a vitás intézmények miatt nem az integráció maga kérdőjeleződne meg, hanem a részletes vi tánkban ezekről az intézményekről beszélnénk, azaz sikerülne a parlamenti vita során lokalizálni ezeket a problémákat. Tisztelt Ház! El kell mondani, hogy az integráció tulajdonképpen egy súlyos probléma körül lendítette fel a vitákat. Ez pedig a szakegyet emek kérdése. A szakegyetemekről néhány szót azért el kell mondani most. A szakegyetemeken az elmúlt években, különösen a '90es években egy jelentős változás ment végbe. Ha gondolunk, mondjuk, a miskolci, annak idején műszaki egyetemre, és megnézzük, hogy 1999ben milyen a miskolci műszaki egyetem állapota, akkor látjuk, hogy már a legnagyobb jóindulattal sem lehet ezt a miskolci egyetemet pusztán, kizárólag műszaki egyetem névvel illetni, integráció nélkül is megtörtént az a váltás, hogy a miskolci egyete m egy széles profilú,
