Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1250 RÉVÉSZ MÁRIUSZ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A magyar parlament 1991 óta görgeti maga előtt a felsőoktatás integrációjának problémáját. Ha az időben még egy kicsit visszatekintünk, akkor még régebbi időpontot állapít hatunk meg, hiszen az 1980as években a Központi Bizottság már foglalkozott a magyar felsőoktatás szétaprózottságából eredő problémákkal. Döntés azonban azóta sem született. Ez nem is csoda, hiszen mindenki tudja, hogy aki ebbe a döntésbe belevág, az jelen tős érdekkonfliktusokkal találja magát szemben. Az integrációval az általános elvek szintjén mindenki egyetért, mindenki támogatja egészen addig, amíg nem a saját helyi intézményeiről, nem a saját alma materéről, esetleg nem arról az intézményről van szó, amelyben éppen ő tanít, vagy amely éppen az ő országgyűlési képviselői körzetében van. Nem kis bátorság kell e törvény beterjesztéséhez. Tulajdonképpen nyolc éve vajúdik a magyar parlament ezzel a javaslattal, és nyolcévi előkészítés után most került a par lament elé ez a törvényjavaslat. Meggyőződésem, hogy minden további idő, amit egyeztetésre fordítunk, most már csak időveszteséget jelent. Ezt a törvényt nem nagyon lehet ennél jobban előkészíteni. Az oktatási bizottság interpelláció kapcsán foglalkozott a zzal a kérdéskörrel, hogy hogyan viselkedett az Oktatási Minisztérium az integráció előkészítésével. Megállapítottuk, hogy tulajdonképpen minden egyes intézmény esetén rendkívül részletes érdekegyeztetésekre kerül sor. Itt a további érdekegyeztetés felesle ges, nem visz közelebb a dolgokhoz, kell venni a bátorságot, és a magyar parlamentnek döntenie kell. Azért került ez a törvénytervezet a parlament elé, hiszen az egyetemek, a főiskolák átalakítása, megszüntetése, alapítása a Magyar Országgyűlés hatásköre. Ebben a kérdésben a Magyar Országgyűlésnek van joga dönteni. Azt hiszem, a Magyar Országgyűlésnek kell vennie a bátorságot ahhoz, hogy ezekkel az érdekkonfliktusokkal, amelyek elkerülhetetlenek, szembenézzen és döntsön. Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem én vag yok az egyetlen országgyűlési képviselő, akinek az elmúlt időszakban többször feltették a kérdést, hogy mi szükség van az egyetemi integrációra. Azt hiszem, célszerű, ha ezt a kérdést itt, a parlament előtt mindannyian megválaszoljuk magunknak, illetve néh ány szót ejtünk erről. Ma Magyarországon - ahogy a mai napon elhangzott - 89 felsőoktatási intézmény működik, 5060 kihelyezett telephellyel, intézménnyel. Ez olyan szétaprózott intézményhálózatot jelent, amelyre Európában, NyugatEurópában nem találunk pé ldát. Ez az intézményrendszer nem képes hatékonyan, koordináltan válaszolni a gazdasági és társadalmi élet kihívásaira. Ez az intézményrendszer nem lehet versenyben az Európai Unió nagy egyetemeivel, univerzitásaival szemben, eleve vesztes szerepre, másodl agos szerepre kényszerülnének. Ki kell mondani azt, hogy az integráció nem cél, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy a magyar felsőoktatás az eddigieknél hatékonyabban működjön. Ez a hatékonyság több területen is tetten érhető. Talán a kevésbé lényeges a gazdas ági hatékonyság. Azzal, hogy leépülnek a párhuzamos struktúrák, az anyagi erőforrások optimálisan, koncentráltan lesznek kihasználva, ez mindenképpen gazdasági szempontból is indokolttá teszi ezt a lépést. Az oktatók hatékonyabban foglalkoztathatók, tehát van egy anyagi haszna is, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy ez az intézményrendszer ugyanekkora alapterületen nagyobb létszámú hallgató számára biztosítsa a felsőoktatási képzést. Azt kell mondjam azonban, hogy nem a gazdasági hatékonyság növelése az elsődleges, hanem még ennél is fontosabb az, hogy a képzés színvonalára is jótékony hatással lesz a magyar felsőoktatás integrációjának. Az integráció elősegíti az oktatási kínálat bővítését, a határterületi szakok indítását, az oktatás színvonalának e melését, átjárható szakok képeződnek. Az egész felsőoktatás az integráció segítségével gyorsabban alkalmazkodik a társadalmi élet és a gazdasági élet kihívásaihoz. Ez első pillanatra talán meredek állításnak tűnik, ugyanakkor engedjék meg, hogy néhány péld ával alátámasszam. Ma Magyarországon a tanítóképző főiskolákon körülbelül kétháromszor annyi hallgató tanul, mint amennyire a magyar társadalomnak szüksége van. A tanítóképző főiskoláktól azt várni, hogy ezekre a kihívásokra valamilyen módon válaszoljanak és megtalálják az átalakulás lehetőségét, semmiképpen nem lehet, ez nem fog bekövetkezni. Abban az
