Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
1115 sem kapta meg, tehát az intézke dések megtétele után az intézkedők ezt elmulasztották, ami elég sajátos és elég sajnálatos. A jelentés szerint néhány esetben pedagógus, nevelő ellen a tanítványaikkal szemben tanúsított pedofil jellegű magatartásuk miatt került sor vádemelésre. Nagyon hel yes, hiszen ez az egyik legvisszataszítóbb bűncselekmény. De felmerül a kérdés, hogy mi a következménye annak, ha tegyük fel, az ügyész megfelelő bizonyítékok nélkül, nyilvánvalóan alaptalanul emel vádat pedofília miatt pedagógus ellen, lejáratva őt a körn yezete előtt, kirúgatva az állásából. Amikor az így megvádolt pedagógust első fokon felmentik ezen ocsmány vád alól, azt továbbra is minden alap nélkül az ügyész megfellebbezi. S amikor a pedagógust másodfokon is, jogerősen felmentik, akkor ismét, immár eg y másik hasonló ügyet indít, ugyancsak megfelelő rendőrségi bizonyítékok nélkül emel vádat ugyanazon pedagógus ellen. Amikor pedig az ügyek híre eljut a legfőbb ügyészig, tegyük fel, hogy még őt is félrevezeti az érintett ügyész a valótlanságoktól hemzsegő iratában. Ügyésznek kell lenni a talpán, aki ilyen valószínűtlen dolgokat meg mer esetleg tenni; de naponta tapasztalhatjuk, hogy manapság a legvalószínűtlenebb dolgok is előfordulhatnak. Ennek alapján felmerül, hogy talán nem is olyan biztos, hogy ügyész nek kell lenni annak, aki esetleg sorozatosan alaptalanul vádolja ugyanazt a személyt az egyik legocsmányabb bűncselekménnyel. Az imént rákérdeztem, hogy mi a következménye a törvénytelenül elrendelt kényszerítő intézkedéseknek. Most azt kell kérdeznem, ho gy vane, lehete következménye a sorozatosan alaptalannak bizonyuló vádat emelő ügyész ilyen többszörösen is káros, az ügyészség intézményét is lejárató, az ártatlanul meghurcoltaknak pedig felmérhetetlen erkölcsi és jelentős anyagi kárt is okozó magatart ásának, ha ilyen előfordulna. Ilyesmi abban az 5,4 százalékban fordulhat elő, ami a 94,6 százalékos váderedményesség felett van. Az említett eredményesség tehát valóban impozáns, de az alaptalannak bizonyult eljárásban meghurcoltat aligha vigasztalhatja, h ogy éppen ő esett az 5,4 százalékba, nincs tehát mit tenni. A legfőbb ügyész úr a beszámolójában említette, hogy nem szeretne olyan országban élni, amelyben 100 százalékos a váderedményesség, hiszen az az ügyészség függetlenségét fenyegetné, mivel természe tes, hogy az ügyész és a bíró olykorolykor másként értékelnek bizonyos helyzeteket. Ezzel tökéletesen egyetértek, de úgy vélem, meg kellene azt vizsgálni, hogy nem ugyanazon ügyésznél fordule elő többször ilyesmi, mert ha igen, akkor ott valami gond lehe t. A jelentés mellékleteiből kiolvasható, hogy az ügyészség elég jelentős fiatalításon ment keresztül. Ez egy örvendetes jelenség. Személyes tapasztalataim alapján pedig úgy tűnik, hogy az ügyészség még nem nőiesedett el úgy, mint a bíróság. Nem tudom, hog y aze az oka, hogy az ügyésszel szemben talán nagyobb a társadalmi elvárás a kérgesszívűségre, mint a bíróknál - vagy talán más oka is van? Bár a folyamat a bemutatott statisztika alapján itt is megfigyelhető. Szívesen olvastam volna a mellékletek között nemzetközi összehasonlítást is, mert akkor lenne viszonyítási alap, és nem önmagában kellene az előterjesztést vizsgálni, bár így is nagyon hasznos. De szívesen láttam volna például az ügyészek számát a lakosságszámhoz viszonyítva más országokban, vagy az ügyészek számát a bűncselekményekhez viszonyítva, vagy más államok váderedményességét és sorolhatnám. (12.40) A bizottsági meghallgatás során már jeleztem, hogy a jelentés számomra kissé terjengősnek tűnik a sok jogszabályi idézettel és a sok rendőrségi st atisztikával, de persze azt is el tudom fogadni, hogy a legfőbb ügyész úr azért tartotta szükségesnek a sok jogszabályi idézetet, mert a jelentés nemcsak jogászok, hanem az egész Országgyűlés számára készült. Összességében: a legfőbb ügyész úr jelentését a z ügyészség 1997. évi tevékenységéről igen alaposnak, részletesnek tartjuk, amely jó áttekintést ad a vizsgált év tevékenységéről, amely azonban a fentiek szerint néhány további kérdést is felvet, de bízunk e kérdések megnyugtató megoldásában. Köszönöm fig yelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
