Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
1116 ELNÖK (Gyimóthy Géza): Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Hankó Faragó Miklós úrnak adom meg a szót, SZDSZ. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én az első bes zédemben elmulasztottam röviden reagálni arra, amit Tímár György képviselő úr az előterjesztést követően nem sokkal elmondott, nem mintha tisztem lenne, hogy megvédjem az ügyészi testületet, és egyébként érdemében teljes mértékben egyetértek azzal, amit Tí már György képviselő úr elmondott. Azzal nem értek egyet, hogy ezt itt és most mondta el, mert meggyőződésem szerint az, hogy az előzetes letartóztatások száma ma Magyarországon ilyen nagyságrendekben szerepel - utána megnéztem az anyagot: az én számításai m szerint a 9055 előzetes letartóztatásra tett ügyészi indítványhoz képest 8521 esetben, azaz 94,1 százalékban helyt adott ennek a bíróság , az nem az ügyészség problémája, hanem egy egészen más problémakör. Maximálisan egyetértek azzal, az én személyes m eggyőződésem is szerint túlzott arányú az előzetes letartóztatások száma ma Magyarországon. Ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy ez nem az ügyészség problémája, hiszen az ügyészség a vádat képviseli, és ebben a tekintetben teljesen érthető az álláspont, amely alapján ők az előzetes letartóztatást indítványozzák. Azzal nem értek egyet, hogy nem biztos, hogy kellő hatékonyságú az ügyvédi fellépés ezekben az ügyekben. Tehát úgy gondolom, ezen a téren bizonybizony van mit javítania az ügyvédi szakmá nak is a tevékenységében; egyébként is a nyomozati eljárásban való részvétel kapcsán bőven van mit javítania: az ügyvédi kar jelenléte nem olyan mértékű, mint amilyen mértékű elvárható lenne. Ha ez megtörténne, akkor talán az előzetes letartóztatások száma is csökkenhetne; illetve természetesen ez egy bírói mérlegelésbe tartozó kérdéskör. Illetve, amivel megint csak egyet tudnék érteni, hogy ezen a téren talán érdemes lenne elgondolkozni, hogy jogszabályi változtatásokra nem lennee szükség. Úgy gondolom, é rdemben igaza volt a képviselő úrnak, ugyanakkor címezni talán nem az ügyészi karnak kellett volna ezt a kritikai észrevételt. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra Csákabonyi Balázs képviselő úrnak adom meg a szót. DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetlenegy adathoz szeretnék egy reflexiót fűzni, ez pedig az ügyészi fellebbezések 46 százalékos eredményessége. A legfőbb ügyészi beszámolóból mintha az cs endült volna ki, hogy ez nem egy túlzottan jó arány. Nos, én a gyakorló jogász szemével azt mondom, ez igenis tiszteletreméltó és jó arány, mégpedig a következőkből vezetem ezt le: Az ügyészi fellebbezéseket, amelyek rendszerint súlyosbításra vagy eltérő m inősítésre irányulnak, nem lehet önmagukban vizsgálni - ezt mindig a védelmi fellebbezésekkel szinkronban lehet csak megvizsgálni. Abban a pillanatban, amikor egy 46 százalékos eredményességről beszélünk, akkor a védelmi fellebbezések tükrében és azok ered ményességének a tükrében vizsgálva, ez a szám lényegesen jobbnak tetszik és jobban is tűnik. És még valami ugyanebből a témakörből: azt kell vizsgálnunk, hogy az ügyészi fellebbezések milyen mértékben és minőségben alakítják a bírói ítélkezési gyakorlatot a szigorítás arányában. Nem 1997ben, hanem az elmúlt másfél esztendő néhány nagy ügyét tekintve - egyetlenegy kivétellel , az ügyészi fellebbezések nyomán keletkezett másodfokú ítéletek valahogy találkoztak a társadalom igazságérzetével, és mintha a korm ányzati törekvések irányába hatnának, tehát általában a büntetéskiszabás szigorításának irányába.
