Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Személyi ügy: - A gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
172 Ezt a kérdést valahogyan meg kell oldani! Azt, hogy most a polgári kormány megpróbál egy lépést tenni, és lehet, hogy e z csak egy jelzés értékű lépés lesz, de megpróbál egy ilyen lépést tenni - ezt megkérdőjelezni, elnézést kérek ellenzéki képviselőtársaimtól, nem tudom! Én úgy vagyok vele, hogy a gyakorlatot éltem végig az elmúlt időszakban, és tudom, mekkora problémákat jelentettek ezek a kérdések. Egyszerűen nem értem azokat az érveket, amiket fölhoznak! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Frajna Imre, FideszMagyar Polgári Párt. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Köszönöm a szót! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném, ha ezt a vitát úgy tudnánk bonyolítani, hogy mindjárt a vita elején axiómaként elfogadjuk egymás tisztességes hozzáállásá t a kérdéshez, kölcsönösen elfogadjuk, hogy a családok és a gyermekek javát nézzük akkor, amikor az ellátási rendszer átalakításán gondolkodunk. Azt remélem, hogy ha ezt axiómaként leszögezzük és így viszonyulunk egymáshoz, talán eredményesebb lehet az érv elés. Mielőtt rátérnék érdemi mondandómra, szeretném újra idehozni azt a kérdést, hogy miért van szükség erre az országgyűlési határozati javaslatra, kiegészítve egy olyan szókimondóbb megfogalmazásával ugyanennek a kérdésnek, hogy tudniillik miért nem bíz nak saját kormányukban a kormánypárti képviselők. Az előbb már utaltam rá, hogy érvényes kormányhatározat van arról, hogy a gyeddel foglalkozni fog a kormány. A gondolat természetesen benne van a kormányprogramban. Azt gondolom, hogy semmi, de semmi szüksé g arra, hogy most egy országgyűlési határozattal jó alaposan ráerősítsenek, hacsak nem az a már idézett kampány jellegű hozzáállás a kérdéshez, hogy tudniillik üzengethessük a lakosságnak, hogy mi ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Márpedig botrányos módon fo glalkozunk! Azt gondolom, hogy ennek a ma éjszakai tárgyalásnak a kierőltetése is önmagában véve skandallum. A kormánypárti oldalon jó arra, hogy mondhassák, hogy éjt nappallá téve, lázasan dolgoznak ezen, miközben nincs tartalma a dolognak; az ellenzéki f elvetések, ellenérvek viszont üres falak között, éjszaka, a nagy semmibe szállnak el. Azt gondolom, hogy ha tényleg fontos lenne, és valóban a tárgya lenne fontos a kormánypárti képviselőknek, akkor abban az esetben folytatnánk erről a kérdésről érdemi, ho sszú és alapos vitát, amikor itt van a kezünkben valamilyen tervezet, valamilyen koncepció, amiben információk vannak, számok vannak, hogy körülbelül mi az, amit meg akar valósítani a kormány, és tennénk ezt fényes nappal, úgy, hogy az érdeklődő közönség k övethesse a vitát, meghallgathassa az ellenzéki érveket is. Azt gondolom, hogy a témához igenigen méltatlan, hogy karácsony előtt nem egészen két nappal, éjjel tizenegy óra után, szűk családi körben kell erről a kérdésről beszélni. Ami a mondanivalóm érde mi részét illeti, ott szeretném kezdeni, hogy egy kicsit fölidézzem a gyest és a gyedet. A gyes az egy ellátási forma, gyermekgondozási segély, ami fix összegű. Valamikor a hatvanas évek legvégén, egészen pontosan '68ban került bevezetésre, és akkor valób an nagyonnagyon komoly lendületet, lökést adott a népszaporulatnak; sajnos rosszkor, egészen pontosan abban a periódusban, amikor az úgynevezett Ratkógyerekek éppen szülőképes korba érkeztek. Ennek lett az a következménye, hogy az intézkedés mentén két h ullám egymásra épült, következésképp végig ilyen nagy kilengések lettek ezeknek a gyerekeknek a pályáján, az oktatási rendszerben, máig tartóan. A gyes kezdetben munkaviszonyhoz kötött ellátási jogosultság volt, a társadalombiztosítási kassza fizette. Az a z anya kapta, aki a szülést megelőzően munkaviszonnyal rendelkezett, legalább 180 nap ledolgozott munkaideje volt. Később, a nyolcvanas évek végén, második felében - illetve '84ben - került kidolgozásra a gyed gondolata, amelyik ezt a fix összeget felvált otta jövedelemarányos szerkezetre, hogy tudniillik az anya ne azért az egy fix összegért maradjon otthon,
