Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Személyi ügy: - A gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
173 hanem attól függően, hogy mennyit keresett, valamilyen arányban kapja meg korábbi jövedelmének meghatározott százalékát. Tehát az ellátás teljes egész ében táppénz jellegű volt. Egészen pontosan utóbb úgy szabályoztuk a '90es évek elejére, hogy ha megvolt az anyának a több mint két évi munkaviszonya, akkor a keresetének 75 százalékát, ha kevesebb munkaviszonya volt, akkor csak 65 százalékát kapta. Könny ű belátni, hogy azok a rétegek, ahol magas jövedelem képződött, sokkal jobban jártak a gyermekgondozási díjjal, ezzel az új formával. De mindennek a finanszírozása a társadalombiztosításon keresztül történt, és így valamikor logikus volt ez a felvetés. Nekem ezzel a gondolattal kapcsolatban, hogy visszahozzuk a gyedet, és nem tudunk még semmit a részleteiről, a legnagyobb problémám az, hogy nem világos, hogy pontosan milyen kasszából, milyen forintokból lesz finanszírozva. Tudniillik ha adóforintokból ke rül finanszírozásra, úgy, ahogy a jelenlegi gyakorlatban a gyes, akkor nekem nagyonnagyon komoly problémáim vannak azzal, hogy nem vete föl alkotmányossági problémát, hogy az egyik anyának adom a fix összegű gyest, a másik anya pedig választhatja, mert s zámára kedvezőbb, a jövedelemarányos gyedet. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy teljesen jogosnak és társadalmi igazság szempontjából igazságosnak érzem, hogy ha valaki valamennyi biztosítást befizet, akkor magasabb szintű ellátást kapjon - fogalmazta me g Koltai Ildikó. Biztosításról beszélt! Ha a gyed a biztosítási rendszeren belül marad, és ott kerül újra bevezetésre, akkor a társadalombiztosításban kell megtalálni az ehhez szükséges forrást! Akkor azt kell mérlegelni, ráadásul éppen társadalombiztosítá si járulékcsökkentés mellett, hogy vane forrás, vane fedezet arra, hogy a kormány bevezessen egy ilyen új ellátást. Nem akarom részleteiben fölidézni azt a hosszúra nyúlt vitát, amit pár héttel ezelőtt itt, a társadalombiztosítási költségvetés kapcsán le bonyolítottunk, ragozva, hogy a gyógyítómegelőző ellátásra, gyógyszerkasszára mennyire pici az a keret, ami rendelkezésre áll. Számomra azt a hatalmas nagy nyitott kérdést veti fel a biztosításlogikához kötött gyed visszahozása, hogy hogyan is teremthető elő ebben a biztosítási kasszában a finanszírozáshoz szükséges forrás. Azóta, hogy a bizottsági ülésen ezekről a kérdésekről beszéltünk, már egy kicsit előbbre tart a dolog, néhány órával ezelőtt megszavaztuk a költségvetés módosító indítványait, a gyed eg yszerűen oda lett suszterolva, oda lett passzítva a gyes mellé, mintegy a gyes szinonímája. (23.20) Márpedig mindannyian tudjuk, hogy pillanatnyilag a gyest adóforintokból finanszírozzuk; hogy a biztosítási rendszeren legfeljebb a finanszírozás, úgy értem, hogy a folyósítás vonatkozásában át van csurgatva, de valójában adóforintokat használunk erre a célra. Ha van valaki a kormánypárti képviselők között, aki meg tudja nekem mondani azt, hogy miért kell adóforintokból finanszírozott ellátással kapcsolatban k ülönbséget tenni anya és anya között a gazdagabbik javára, hogy tudniillik ugyanazért a tevékenységért - hogy ő otthon marad, otthon akar maradni a gyerekével, gondozni, pelenkázni, etetni, szeretgetni a gyerekét - miért kell az egyik anyának magasabb, a m ásik anyának alacsonyabb összegű ellátást adni?! Szóval számomra ez nagyon súlyos alkotmányossági problémát vet föl. Ráadásul alapjaiban támadja meg azt a logikát, amit a szolidaritás elvének szoktunk nevezni a költségvetés, az adóforintok felhasználása ka pcsán. Ha kormánypárti képviselőtársaim komolyan gondolják, hogy valakinek, aki többet adózik, nagyobb joga van az adókasszából nagyobbat visszamarkolni, akkor ez egy beláthatatlan folyamatot indít el, ami minden, csak nem igazságos. Akkor a következő lépé s lehet az - mert analógnak érzem a példát , hogy majd valamelyik kormánypárti képviselő előáll azzal a gondolattal, hogy a gazdagabbaknak, akik többet adóznak, nagyobb családipótlékjuttatást írjon elő a költségvetés, és a szegényebbek, merthogy kevesebb pénzt tesznek bele a közös kasszába, kapjanak kevesebbet. Ez egy fenntarthatatlan logika, azt gondolom, hogy a társadalmi szolidaritásnak, a generációk közötti megállapodásnak a tökéletes csődjét és összeomlását eredményezheti.
