Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Személyi ügy: - A gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DANKA LAJOS (FKGP):
171 Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony. DANKA LAJOS (F KGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, nem először folytatjuk le ezt a vitát. Béki Gabriella képviselő asszonynak tisztelettel: ha az alsó réteg nem tudja igénybe venni a gyed intézményét, akkor senki ne vegye igénybe az országban - igen furcsa felfo gás ez! A másik a plafon kérdése. Nem hiszem, hogy a jelenlegi magyarországi keresetek, jövedelemviszonyok mellett lenne egy "igazságos plafon" megoldás. A másik: tulajdonképpen a családokat bizonyos szinten talán támogatni kellene - lehet, hogy az elmúlt időszakban ez nem volt divat. Kökény képviselőtársam elhangzott véleményével kapcsolatban: a családok érdekét, illetve a gyerekek érdekét kell nézni. Az bebizonyított tény, hogy a gyereknek alapvető érdeke, hogy valamilyen szinten a családban nőjön fel, le galábbis az első időszakban. Az volt a felháborító ennek a gyednek a megszüntetésével, hogy pont, amikor a gyereknek a legjobban szüksége lett volna az anyjára, akkor szüntettük meg a támogatás lehetőségét, ugyanakkor leépítettük az óvodarendszert, bölcsőd erendszert, minden olyan lehetőséget, ami biztosította a családnak a gyermek felnevelését akkor, amikor szükség volt rá, amikor az anya lehet, hogy nem tudta igénybe venni a gyedet, elment dolgozni, de volt rá lehetőség, hogy elhelyezze a gyereket; most má r nincs, most már a gyereknek mindenképpen szüksége van arra, hogy az anyja mellett töltse az első pár évet. Esélyegyenlőség... Tulajdonképpen lehet, hogy esélyegyenlőséget nem tudunk biztosítani, de próbáljuk meg a gyerekeknek a lehetőséget biztosítani ar ra, hogy az anyjukkal legyenek együtt. Engem például rengeteg választópolgár felhívott, hogy ők tulajdonképpen otthon maradnának a gyerekkel, de mivel ez a gyedlehetőség nincs, az előző kormány megszüntette, még úgy is felvállalnák a család ellehetetlenül ését, még annak árán is, hogy alacsony a család a jövedelme, csak hogy a gyereket tudják megfelelő módon előkészíteni az életre. Nyugaton, amiről szó volt, a svéd modell és az összes többi, egykeresős családmodellel meg lehet oldani a kérdést, ugyanis egy kereső kitermel annyit, hogy biztosítsa az egész család létfenntartását, amit itt évtizedek óta nem biztosítunk nekik, és az elmúlt negyven évben sem biztosítottuk nekik, és most nincs is lehetőség rá, hogy egykeresős családmodellt építésünk fel, ahol az a nya feladata a család egyben tartása és a gyermek felnevelése. Nem azt mondom, hogy egyenlőséget kell kialakítani a férfi és a nő között, hanem azt mondom, hogy ha valaki azt vállalja egy családon belül, hogy az ő feladata a gyermekek felnevelése, akkor ad junk rá lehetőséget! Ha csak kicsi lehetőséget tudunk erre biztosítani, akkor legalább ezt a kicsi lehetőséget adjuk meg nekik! Itt nem szabad abból kiindulni, hogy ez tulajdonképpen az alsó néprétegeknek nem adja meg a lehetőséget - legalább azoknak adjuk meg, akiknek lehetősége van rá! Amit elmondtam, azt hiszem, az mutatja azt, hogy szociálisan érzékeny lehet egy konzervatív kormány is, illetve egy polgári kormány, de az elmúlt négy év rámutatott arra, hogy a szocialista kormány nem volt szociálisan érzé keny, mert megszüntette ezt a lehetőséget a családok előtt. Én tudom, mert végigéltem, mert nekem ott van a két lányom, akiket fel kellett nevelni és akiket el kellett látnom, két kicsit lányom. A gyakorlatból tudom, mit jelentett az elmúlt négy év a csalá dok számára! Nem akarok még egyszer visszatérni az óvodák és bölcsődék helyzetére, mert katasztrófa, ami ebben az országban van! (23.10)
