Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Személyi ügy: - A gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
170 egy évtizede alatt sajnos ilyen értelemben ennek az intézménynek a hatékonysága nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De ennél is nagyobb baj a konkrét határozat i javaslattal kapcsolatban az, amit már az bizottsági ellenzéki előadók is hangsúlyoztak, hogy homályban marad az a feltételrendszer, amelyben ez az intézmény működne. Bizony, a bizottsági anyagokat áttanulmányozva semmilyen válasz nincs arra, hogy a részl eteket illetően hogyan is alakulna a feltételrendszer. Tehát milyen maximumok, minimumok vannak, milyen időtartamról van szó, egyáltalán az egész fedezet kérdése is nagyon bizonytalan lábakon áll, mert ugyan a költségvetésben most elfogadtunk egy módosító indítványt, amely a gyermekgondozási segély rovatára terheli a jövő évi fedezetet, de nagyon jól tudjuk, hogy ez édeskevés összeg, mert pontosan egy olyan bevezetési határidőről van szó, amely már 1999et lényegében nem terheli. Tehát itt van egy ígéret, m iközben a részletek teljesen bizonytalanok, és azt sem lehet tudni, hogy a költségvetés pozíciója hogyan fog alakulni 2000ben. (23.00) Különösen - még egyszer megismétlem - azért tartjuk aggályosnak ezt a dolgot a szocialista frakcióban, mert ugyanakkor p edig nem látjuk azt, hogy a gyermekgondozási segély, a családi pótlék pozíciója hogyan alakul. Úgy gondoljuk, hogy tisztességesebb és becsületesebb megoldás lenne, mondjuk, a családi pótlék vagy a gyermekgondozási segély értékőrzését garantálni a törvénybe n, vagy mondjuk, a gyermekgondozási segély összegét a minimálbérhez közelíteni. Ezt a szocialista frakció örömmel szavazná meg. Úgy gondoljuk, ha már egyáltalán a biztosítási rendszerben gondolkodunk és ha a családi pótlék, a gyes emelésére elég pénz jutna és még valamit akar csinálni a kormány, bár hozzáteszem, ezt nem túl sok ország csinálja a világon, talán egy kezemen meg tudom számolni azt, hogy Európában hány olyan ország van - de hozzáteszem, a magyar bruttó hazai össztermék többszörösét állítják elő azok az országok, amelyekről szó van , ahol valamiféle nagyobb vonalú ilyen intézmény működik, de ott is csak rövid ideig, mert ilyen európai országot nem ismerek, hogy a gyermek kétéves koráig jövedelemarányos támogatás van, Svédországban van a gyermek egyéves koráig ilyen támogatás, Franciaországban a gyerek három és fél hónapos koráig van ilyen jövedelemarányos támogatás. De még egyszer mondom, ha már biztosítási rendszerről van szó, akkor talán még a terhességigyermekágyi segély intézményét lehetne e setleg egy kicsit kitolni, de azt is csak akkor, ha az egészség- és nyugdíjbiztosítást nem terhelné ennyi feszültség, és már az előbb mondott egyéb alapfeltételeken túl vagyunk, de azt gondolom, hogy sajnos egyelőre nem tart itt az ország fejlettsége, és h ozzáteszem azt is, hogy ilyen körülmények között is sajnos alapvető ügyekre nem sikerült az 1999. évi költségvetésben pénzt találni. Tehát tulajdonképpen erről a javaslatról lényegé ben nem is lehet tudni, hogy mit akar, mert a kormányprogramban is szereplő tervet erősít meg ez az országgyűlési határozat - ha egyszer a kormányprogramot a kormánytöbbség már elfogadta, akkor nem tudom, miért kell még külön egy országgyűlési határozatot is hozni rá. De lényegében a legnagyobb problémánk az egésszel az, hogy úgy tesz egy nagyvonalú ígéretet a középrétegek erősítése érdekében, a középrétegek iránti bizalom növelése érdekében, hogy közben hagyja a családpolitika leszakadni a peremhelyzetben lévő csoportokat; mert megint nem szeretném hosszan idézni a költségvetést, hogy mi mindenre nincs elégséges pénz, hogy reálértékben sem javulnak szociális és családügyi tárca előirányzatai, hogy a családi pótlék emelését nem sikerült elérni és így tovább. Sajnos az a gond tehát ezzel a javaslattal, hogy 1999ben ilyen ígéretekre - úgy tűnik - van mód, miközben sajnálatos módon a leszakadó családok feltételeinek javítására nincs lehetőség, és ha az önkormányzatok meg akarnák ezt tenni, az ő rendelkezésükre álló eszközök is rendkívül szerények, szegényesek. Ebben az összefüggésben tartjuk tehát rendkívül aggályosnak ezt az országgyűlési határozati javaslatot, amelyet képviselőtársaim előterjesztettek, és ezért ebben a formában a szocialista frakció ezt semmil yen módon nem tudja támogatni.
