Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
697 balról.) A másik része arra volt jó, hogy tulajdonképpen azt a gazdasági növekedést, ami megi ndult az országban, visszavágja - ez az egyik. A másik: a családi pótlék alanyi jogon való megadása. Tulajdonképpen - ha végiggondoljuk - ha olyan szintig emelnénk föl a családi pótlék küszöbét, ami tényleg reálisan a gazdagabb rétegeket jelentené, ebben a z esetben többe került volna az adminisztrációs költség, a nyomtatványok és egyéb költségek, mint amennyibe így került. (11.00) Inkább adjuk a családoknak, mint adminisztrációra költsük. Nekem az a véleményem ezzel kapcsolatban, ahogy most hivatkozik az MS ZPs oldal arra, hogy 50 ezer forint nem magas jövedelem a nyugdíjnál, ugyanígy nem volt magas jövedelem az a határ, amihez a családi pótlék volt kötve. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra következ ik Sümeghy Csaba képviselő úr, Fidesz. DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A jelenleg zajló vita alapján egyértelmű, hogy nemcsak egyes rétegeket érintő kérdéseket tűzött a parlament napirendjére. Látható , hogy a gazdaság egészétől, a gazdasági folyamatok alakulásától a tárgyalt téma nem választható el, és itt is igaz az az alapvető mondás, hogy minden a gazdaságra vezethető vissza. A gazdaságra vezethető vissza, mert egy jól működő gazdaság mellett már cs ak a kormány felelősségérzetén és előrelátásán múlik, hogy az egyes társadalmi rétegek milyen helyzetbe kerülnek. Vannak azonban helyzetek, amikor egy kormány a pillanatnyi megoldást illetően nagyon nehéz helyzetben van, és alapvető feladatát - legalábbis ami annak döntő részét illeti , a társadalomról való gondoskodást csak a közeli jövőben tudja megvalósítani. Azt hiszem, egyetértenek velem képviselőtársaim abban, hogy jelenleg is ez a helyzet áll fenn. Az elmúlt években mutatkozó és a makroszámokból két ségtelenül kimutatható gazdasági fejlődés mély ellentéteket hordozott magában. Egyre nagyobbá vált a létminimum alatt élő, elszegényedett népesség, romlott a nyugdíjasok helyzete, sokszor reménytelen lett a fiatalság jövőről alkotott nézete. Ezt az éles, a ntagonisztikus ellentmondást egyik percről a másikra feloldani nem lehet. Különösen nem lehet számon kérni az éppen hogy kormányra került új politikától azoknak, akik ezt a helyzetet előidézték. Számon kérni mindig csak annak a rétegnek van joga, amely a m éltánytalan hátrányokat elszenvedte. A megtartott miniszterelnöki expozéból mindenki számára kitűnhet, hogy a kormány tisztában van a jelenlegi helyzettel, felelősségével és a megoldás szükségszerűségével. Az intézkedéseket azonban gazdaságpolitikailag is megalapozottan csak úgy lehet meghozni, ha a társadalom gazdasági teljesítőképessége nő, és a fenyegető külföldi válsággócok a magyar gazdaságnak nem lesznek visszavetői. Mondom ezt annál is inkább, mert a magyar gazdaság önmagában képtelen a globális vilá ggazdasági folyamatokkal szembe menetelni, ehhez stabil, hosszú távon is kiszámítható gazdasági társakra is szükség van. Tehát egy olyan komplex kérdéssel állunk szemben, ami tulajdonképpen a külső ráhatások figyelmen kívül hagyása mellett az egész kormány zati szerep kérdéskörre való ráhangolását kívánja. Ha a bérek és nyugdíjak reálértékéről, állandóságáról beszélünk, jute eszébe valakinek az, hogy a bérből és fizetésből élők teljesen másképp élnek meg folyamatokat, mint a nyugdíjasok, és elgondolkozike valaki azon, hogy mindkét rétegen belül is olyan szóródások vannak, amely az egyik résznek nyugodt megélhetést, a másiknak sokszor nélkülözést ad osztályrészül. Átgondoltáke képviselőtársaim azt, hogy a bérből és fizetésből élőket sokszor irritálja a nyug díjak néhány réteg számára magasnak tűnő emelése, ugyanakkor a szerényebb nyugdíjasrétegek örömmel vennék, ha az Érdekegyeztető Tanácsban a munkavállalók részére megállapított éves bérnövekmények vagy az azt
