Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
698 meghaladó mérték az ő nyugdíjemelésüket jelenten é. Nem szabad a társadalom különböző rétegei és csoportjai között fennálló ellentéteket élezni, ezért az összes kormányzati intézkedésnek a mindkét társadalmi réteg számára elfogadható, lehető legjobb megoldást kell megtalálnia. A kiindulópont azonban mind két esetben az életkörülmények és az életérzés javítása, amely nyilvánvalóan nem azonos két fogalom, és akkor már eljutottunk az alapvető kérdéshez, az inflációhoz. Meggyőződésem, az infláció az, amely most már több mint tíz éve egyformán befolyásolta és b efolyásolja a magyar állampolgárok életkörülményeit és életérzéseit. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Mielőtt erről szólnék, egy kis kitérővel szeretném elmondani, hogy Magyarországon az évtized elején a GDPből a társadalmi jövedelmekre fordított hányad 3435 százalék volt, amely meghaladta a fejlett gazdaságú országokét - ami 30 százalék , jelenleg azonban elmarad attól. A kormányzati szerepvállalás csökkenése az elmúlt években azt eredményezte, hogy a társada lmi jövedelmekre fordított összeg reálértéke a kilencvenes évtized eddig eltelt éveiben évről évre csökkent. Ezen belül az elmúlt évben a csökkenés néhány tételnél - például a nyugdíjaknál - megszűnt. Az idei év eddigi időszakában a pénzbeni társadalmi jöv edelmek valamennyi nagy tétele reálértékben számolva is nőtt. Ugyanakkor a nemzetgazdaságban vannak olyan ágazatok, ahol a nettó keresetek növekedése nem érte el a fogyasztói áremelkedés mértékét. Ilyen volt a fa, a papír, a nyomdaipar, valamint a textíl iát, ruházati és bőrtermékeket gyártó ágazat. Tisztelt Ház! Azért kellett példaként felhoznom a fogyasztói árszínvonal alatti nominálkereseteket, hogy egyértelműen kitűnjön, a reálbérek és reálnyugdíjak stabilizálása egyáltalán nem egyszerű dolog, sőt ha h ozzátesszük, hogy a nyugdíjasok jelentős hányadának nyugdíjreálértéke is lényegesen kevesebb az inflációnál, (Sic!) akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy a megoldás igen bonyolult gazdaságpolitikai folyamat. Magyarországon jelenleg 3 millió 186 ezer nyugdíjast tartanak nyilván, nyugdíjra és nyugdíjszerű ellátásra ez évben várhatóan 1000 milliárd forint körül folyósítanak. Ezzel szemben a foglalkoztatottak száma mindössze 3 millió 639 ezer fő. Az ismertetett adatokat, felsorolásokat nem az ellentétek, hanem a megoldási lehetőségek miatt kellett tennem. A helyzetkép felvázolása után szeretnék néhány összefoglaló megállapítást tenni, ami - megítélésem szerint - a megoldást nagyban elősegítené: 1. A bérből és fizetésből élők minimálbérét célszerű az inflá ció mértékéhez igazítani, és az Érdekegyeztető Tanácsban vagy a munkaadók és munkavállalók közötti bértárgyalásokon biztosítani kell a növekvő reálbérek megteremtésének lehetőségét. Hogy az elhatározott politikai szándék kellő súllyal érvényesülhessen, el kell gondolkozni azon, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban eddig ajánlás jelleggel hozott éves bérnövekményeket milyen formában lehet kormányrendelettel kötelezővé tenni. 2. A nyugdíjaknál az éves nyugdíjemelést szintén az inflációhoz igazítottan, összhangban az aktív dolgozók bérnövekedésével kell évről évre megállapítani, és ezen belül az általam említett és leszakadt rétegek, kisnyugdíjasok - nem az olyanokról beszélek, amilyenekre pár képviselőtársam célzott, vagyis nem a belvárosi bányászokról, hanem a té nyleges kisnyugdíjasokról - helyzetének javítását is indokolt rendezni, mint ahogy azt a miniszterelnök úr is felvázolta. A folyamatban lévő különböző adókedvezményekkel nemcsak a családok helyzetét, de közvetetten a nyugdíjasok életérzését is javítani leh et, nem beszélve arról, hogy a nyugdíjas vállalkozók tbjárulékának eltörlése közvetlenül is kedvezően hat 103 ezer vállalkozó nyugdíjasra. 3. A nyugdíjaskedvezmények fenntartása a kormány elemi politikai érdeke, és megvizsgálandó, hogy a jelenlegi kedvezm ények növelésére milyen lehetőségek vannak, amit a kormány által előterjesztett törvénykezési gyakorlatban indokolt megvalósítani. Gondolok itt a különböző tb- és gyógyszertámogatásokra, gyógykezelésekre, gyógyászati intézményekre és így tovább.
