Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés mentelmi ügyről - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
3425 Arra tettünk kísérletet, és a tegnapig létező ötpárti egyetértés is arra irányult, hogy mindezt könnyebbé és olajozottabbá tegyük, de ennek az alapja a bizalom volt. Önök közül nagyon sokan e mlékezhetnek rá, amikor 1990ben közösen megalkottuk - az akkori ellenzéki és kormánypártokkal, sőt, tulajdonképpen már a kerekasztaltárgyalásokon még az azt megelőző hatalom képviselőivel együtt , kialakítottuk ennek a demokráciának a szabályait, akkor ebben nagyon sok félelem, nagyon sok szorongás, nagyon sok bizalmatlanság munkált, egy olyan bizalmatlanság, amelyet az előző évtizedek politikája motivált. Joggal voltak bizalmatlanok a képviselők általában a kormányhatalommal, az államhatalommal szemben, hiszen még elevenen élt 1956 emléke, elevenen élt a magyar csapatok szégyenteljes alkalmazása a csehszlovákiai bevonulás során, tehát olyan emlékek határozták meg a magyar alkotmányos rendet ebben a tekintetben, amelyeket mindenképpen szerettünk volna kik üszöbölni, és az Országgyűlés nagy többségének ellenőrzése alatt tartani. Természetesen ha kialakul egy tartós, széles körű bizalom, amelynek alapelve a demokratikus jogszabályok, az ellenzék jogainak betartása, a pacta sunt servanda, a szerződések megtart ásának elve, akkor ezen kölcsönös lemondásokkal lehet könnyíteni. Ezzel értettünk egyet egészen addig, amíg nem voltunk kénytelenek azt tapasztalni, hogy gyakorlatilag az előzetes megállapodások nem működnek. A bizalomnak az az alapja, amelyet mi feltétele ztünk, sajnos, nem áll rendelkezésre. Nagyon sajnáljuk, hogy ez így van. A magunk részéről azt is furcsálljuk, ahogy ezt Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony mondta - nagyon sajnálom, hogy eltávozott a vitáról, miután megfeddte a parlamentet, úgy láts zik, ezzel kötelességét teljesítettnek vélte , hogy ezzel gyakorlatilag büntetjük az Országgyűlést, és büntetjük az országot. Először is furcsának tartom, hogy az Országgyűlés büntetésének tekinti az igazságügyminiszter asszony, ha egy olyan funkciót gya korol, amelyet 1990 óta folyamatosan gyakorol, és amely a természetes ellenőrzési feladatkörébe tartozik. Lemondhat erről az Országgyűlés, amennyiben akar, vagy legalábbis korlátozhatja önmagát, amennyiben akarja, de ezt csak akkor célszerű megtennie, ha e nnek lélektani, politikai feltételei adottak. Ez az, ami a tegnapi nap folyamán megsérült. Nem gondolom azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez örökre megsérült, és nagyon szeretnék hinni abban, hogy újra helyre tudjuk állítani azt a bizalmat, amely az alk otmánynak akár egy ilyen módosításához is szükséges és elengedhetetlen, de a mostani megnyilatkozásokból sajnos kevés optimizmust tudok meríteni. Úgy érzékelem, hogy azok a reakciók amelyek elhangzottak részben a kormány képviselői, részben a kormánypárti képviselők részéről, kevéssé ösztönöznek arra a reménykedésre, hogy újból helyre tudjuk állítani a bizalmat, és az alkotmánymódosítás kérdésében a már egyszer elért egyetértést helyre tudnánk állítani. Persze, ez nagyon jó lenne, de legfőképpen az lenne jó , ha az Országgyűlésben az eddig szokásos szabályok működnének; ha a kormány demokrácia iránti elkötelezettsége újból egyértelművé válna; ha világossá tenné azt, hogy az ellenzék jogait éppúgy tiszteletben tartja, mint minden más alkotmányos kötelezettsége t, hiszen ellenzék nélkül egyetlen NATOország parlamentje sem működik, és kötve hiszem, hogy ellenzék nélkül Magyarország NATOországgá válhatna - nemcsak azért, mert ez az eredeti kritériumoknak is része, hanem azért, mert ez bizony a demokratikus államb erendezkedés súlyos megbomlására utalna. Elkerülhető ez a dolog, de csak akkor, ha érzékeljük a kormánypártok részéről azt a szándékot, hogy az eredeti bizalmat, az ehhez szükséges bizalmat helyre kívánják állítani. Végezetül pedig hadd jelentsem ki, hogy ami a NATO kérdését illeti, ebben egyértelmű a szabaddemokraták álláspontja, semmi sem változott, teljes mértékben az eredetieknek megfelelően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) támogatjuk Magyarország NATOcsatlakozását, és az ehhez feltétlenül szükséges törvénymódosításokat szintén támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót dr. Hende Csaba igazságügyi miniszté riumi politikai államtitkár úrnak. Tessék!
