Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA, a MIÉP
988 adóhatósági fellépések eredményeként a féléves bevételeknek mindössze 11 százalékát realizálta az APEH, ugyanakkor ezen eredmény elérése érdekében az adóhatóság a félév es költségelőirányzatának és revizori munkaerőkapacitásainak a 90 százalékát használta fel. Legyünk tárgyilagosak: amennyiben az adójogszabályok a betarthatóság követelményének megfeleltek volna, ezen többlet- és úgynevezett hatékonytalan ráfordítások ig énybevételére nem került volna sor ilyen mértékben és arányban. Statisztikai adatként hadd említsem még meg, hogy rengeteg a hibás bevallások száma, és az adóbehajtási nehézségeket támasztja alá az, hogy '98 első félévében 2124 felszámolási eljárás fejeződ ött be, amely 37 milliárd forint adóhátralékot érintett, amelynek viszont csak mindössze 2,5 százalékát egyenlítették ki pénzügyileg. A vállalkozások és a lakosság védelmében is engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány körülményt megemlítsek. A lakossági kényszervállalkozások kontra nagyvállalkozói kör jövedelemforrásainak megadóztatása, annak aránytalanságai és az ebből adódó társadalmi igazságérzet megsértéséből fakadóan számos adókikerülési magatartás keletkezik. Egy adótörténeti visszatekinté ssel alátámasztva: 1958ban, tehát negyven évvel korábban a lakosság és a szövetkezetek fizették az állami költségvetésbe az adók 14,5 százalékát. Negyven év elteltével, 1998ban az idejétmúlt szövetkezeti kategória kihagyásával a lakosság már az államházt artás bevételeinek 80 százalékát fizeti, tehát egy teljes körű arányeltolódás ment végbe, ugyanakkor - mint tegnapi felszólalásomban a társasági nyereségadótörvény kapcsán utaltam rá - a Magyarországon működő külföldi tulajdonú vállalkozások nyereségadók edvezményei tulajdonképpen teljes körűek, tehát adót nem fizetnek. Ez nyilván a társadalom igazságérzetét, a kényszerből vállalkozókat, illetve a lakosságot mélyen érintheti. A gazdaságpolitika és az adórendszer céljainak gyenge érvényesülését nem pó tolhatja az adózás rendjéről szóló törvény jelen módosítása, szigorítása sem. A gazdaságpolitika belső autonóm céljainak következetes érvényesítése az elsődleges cél, mint a gazdasági növekedés serkentése, a fizetési egyensúly, az infláció, a munkanélkülis ég visszaszorítása; ezen tényezők hatására javulhat csak érdemben az adófizetők adófizetési morálja. Ha ez nem történik meg, az adóbeszedés hatékonyságát az adóelkerülés módszereinek fejlődése mindig meg fogja előzni. Olyan határozott, jogkövető, vállalkoz ási stabilitást biztosító, kiszámítható adójogszabályokra van szükség, amelyeket az adózók be tudnak tartani. A belföldi tulajdonnal jobbára kényszerből vállalkozók számára olyan állami hitelpolitikát és termelést támogató forrásokat kell kidolgozni és biz tosítani, amelyek hatására a vállalkozások pénzügyileg megerősödhetnek, a kényszerből adókijátszásokra vállalkozó vállalkozások száma pedig csak ennek következtében szorulhat vissza lényegesen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd utaljak strukturális problémák ra is. A költségvetési kényszer az adópolitika irányába kézzelfogható. (11.50) Az államháztartás bevételi előirányzatai elsősorban adókon keresztül szedhetők be, mert a tulajdonosi struktúrában végbement változások hatására - itt tulajdonképpen arról van s zó, hogy az állami tulajdon a privatizáció eredményeképpen kiiktatódott az államháztartás rendszeréből, amely a hathatós állami gazdaságpolitika és a közvetettebb gazdasági befolyást eredményező monetáris politika eszköztárát és a jövedelemcentralizáció le hetőségeit beszűkítette - az államháztartás rákényszerül a közvetlen hatást kiváltó adópolitikai elemek fokozott igénybevételére. A strukturális jelenségek kapcsán kell szóljak arról, hogy Magyarországon az adózási rendszerek decentralizációja megy végbe, és az előterjesztésben szereplő azon megállapítás - idézem , miszerint az adórendszerben javasolt változások eredményeként '99ben is tovább csökkenne mintegy 2 százalékponttal a jövedelemcentralizáció mértéke, így erős fenntartásokkal fogadható, mert ami t nem a központi költségvetés szed be reálértéken, azt a helyi adók szintjére telepíti át a pénzügyi kormányzat, tehát a helyi adók fokozottabb érvényesítése tapasztalható, ami kényszer az államháztartás pénzforrásainak előteremtésében, helyi szintre való lebontásában.
