Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
968 Tisztelt Ház! Vélhetően nem akad önök között senki, a ki ne hallott volna az utóbbi évek úgynevezett befektetési ügyeiről; azokról a nyilvánvalóan adómegkerülési célból létrehozott szervezeti és szerződési konstrukciókról, amelyeket az egyes adótörvények vélt vagy valódi szabályozási hézagainak kihasználásáva l kizárólag az adóelőnyök mind teljesebb kiaknázására hoztak létre. Ezen akció kárvallottja a költségvetés volt, azaz valamennyien, valamennyi adófizető. Az elszenvedett veszteségek nagyságrendje pedig több milliárd forint. A Legfelsőbb Bíróság befektetési adóügyekben hozott jogegységi döntése is felhívta a figyelmet arra, hogy a hasonló ügyek kialakulásának megakadályozása érdekében nem elégséges az egyes adótörvényekben esetlegesen meglévő hibákból vagy hiányosságokból fakadó kiskapuk bezárása, hanem szük séges a kizárólagosan az adómegkerülésre irányuló magatartások generális tiltása. Ennek tesz eleget a javaslat, amikor az adózás rendjének alapelvei között elvi éllel deklarálja a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségét az adójogviszonyokban, és tilt ja az olyan szerződéseket vagy más jogügyleteket, amelyek célja az adótörvényekben foglalt rendelkezések megkerülése. Gazdasági életünkben a kívánatosnál még mindig lényegesen nagyobb szerepet játszik a készpénzforgalom. A visszaszorítására teendő intézked ések újra és újra napirendre kerülnek az adóztatás területén is, ami nem véletlen. A készpénzforgalom jellegénél fogva veszélyezteti az adóztatási érdekeket, mert megnehezíti a különböző szerződések és elszámolások mögött meghúzódó, valós teljesítmények és elszámolások mögötti pénzforgalom tényleges nyomon követését. A javaslat e helyzet javítása érdekében bejelentési kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha valamely szerződés teljesítése esetén a vevő vagy a szolgáltatás igénybevevője - a meghatározott ér tékhatárt túllépve - készpénzzel fizet. Az így nyert információk a jelenleginél biztosabb alapot adnának az adóhatóságnak az ellenőrzéshez és az eltitkolt adóalapok feltárásához. Természetesen a vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélyek ügylete it ez a bejelentési kötelezettség nem érinti. A javaslat más módon is javítani kíván az adóhatóság információs rendszerén. A jogkövető magatartást a magánszemély adózók esetében is az ellenőrzöttség tudata képes kialakítani. Ehhez rendkívül jó alapot bizto síthatnának az adóhatóság adatszolgáltatásból nyert adatbázisai. Az, hogy ez mégsincs így, annak köszönhető, hogy a valóban tömegesen beérkező adatok zöme beazonosíthatatlan. Ennek oka nagyon egyszerű; nevezetesen, hogy az adózók ilyen irányú kötelezettség ük ellenére nem közlik adóazonosító jelüket az adatszolgáltatásra kötelezettekkel, akik ennek hiányában vagy saját gondatlanságukból azt az adatszolgáltatások során nem alkalmazzák. Ezért a javaslat megtiltja az adatszolgáltatásra kötelezett kifizetőnek, m unkáltatónak, illetőleg az adókedvezmény, valamint a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójának a kifizetést vagy az igazolás kiállítását mindaddig, ameddig a magánszemély az adóazonosító jelét nem adja meg vagy nem igazolja. R eményeink szerint ez a jogkövetkezmény már kellő kényszerítő erőt jelent az adóazonosító jel közléséhez, ugyanakkor - bár első hallásra talán kicsit drasztikusnak tűnik a jogkövetkezmény - nem ró aránytalan terhet az adózóra, hiszen a jövedelemszerző magán személy a most hatályos rendelkezések értelmében is mindenképpen kell hogy rendelkezzen adóazonosító jellel, amelynek egyszerű közlése az adatszolgáltatóval nem teljesíthetetlen feladat. A feketegazdasághoz szükségszerűen hozzátartozó nyugtaadási kötelezet tség elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, vagy a bejelentés nélkül alkalmazott foglalkoztatás mind olyan súlyosan jogsértő magatartások, amelyek veszélyeztetik a folyó évi adóbevételeket. Az ellenőrzöttség javítása érdekében ezért a javaslat kötelezővé teszi az adóhatóság számára azoknak a beérkező bevallásoknak az ellenőrzését és szükség esetén az adóalap becsléssel történő korrekcióját, amelyek valóságtartalmát az említett magatartások év közben kétségessé tették.
