Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
794 elfelejtettünk teljesíteni. Nemhogy 40 százal ékot nem fizettek egyesek, hanem nullát fizettek. Most miért fizetnének majd 35öt? - mert most csökken öttel vagy nyolccal. Nem fognak nagyon lelkesedni érte, ha azt látják, hogy a szolgáltatásokban ez semmiféle differenciát nem jelent. Önök a szerdai vit anapon elég komolyan emlegették, hogy lámlám, egymillió ember átment a magánnyugdíjbiztosító pénztárakhoz, s ez mekkora kiesést jelent a központi biztosítási alapból, így a nyugdíjemelések már nem tarthatóak a korábbi törvényi megfogalmazások szerint. Ké rem szépen, miért mentek át? Azért mentek át, mert szeretnének a pénzükért valamiféle garanciát kapni; ha öregek lesznek, munkaképtelenné válnak, akkor nem a televízió előtt kell nézniük, hogyan vitatkoznak róluk mint egy segélyezetti körről. Ez nem segély , ez egy megtermelt és a korábbi befizetések alapján járó szolgáltatás! (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Tehát szét kell választani, mi az, hogy szolidaritás, és mi az, hogy szolgáltatás. Ha mi azt mondjuk, hogy egészségbiztosítási hozzájárulást követelünk - m ost egy picikét, ezervalahányszáz forinttal emeljük, még nem tudjuk pontosan, mennyivel, mert különböző anyagokat láttunk, reméljük, mielőbb megismerhetjük , akkor ezt adó módjára mindenki köteles befizetni. Köteles az is - szektortól függetlenül , aki valamiféle politikai védettséget élvezett eddig. Miről beszélek? Az elmúlt év februárjában - emlékeznek rá - volt egy hasonló jellegű tiltakozóakció, mint ami most is kibontakozik - most nem a tartalmát tekintve nyilvánvalóan, csak a megjelenési formáját , az utakon gépek jelennek meg. Az egyik legfelháborítóbb követelés - ami a kormány részéről irányukban megjelent - az volt, hogy egészségbiztosítási hozzájárulást kell fizetni azoknak, akik főállásban mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak és az egy főre jutó jövedelmük eléri a mindenkori minimumnyugdíjat. Hát kérem, ez borzasztó teher, ezt nem lehet vállalni! Viszont a szolgáltatás, az jár természetesen, az orvosi ellátásban, a gyógyszer- és a kórházi ellátásban is. Pontosan akkora szolgáltatás, mint anna k, aki korábban akár bérből élőként befizetéseit kényszer alapján teljesítette, vagy akár voltak olyan normális - és szerintem most is többségükben ők vannak - gondolkodású vállalkozók, akik tisztességgel bevallják a jövedelmüket, és azután fizetik a közte rheket. Tehát nagyon fontos, hogy egy és szétválaszthatatlan rendszerben két szempont érvényesüljön: mi az, amit adóként fizetek be és szolidaritási alapon, és mi az, ami biztosítási alapon engem megillet, és ami után bizonyos többletszolgáltatásra tarthat ok igényt. A másik dolog, hogy mire költjük az adókat. Ha valaki azt látja, hogy az adó felosztásánál változatlanul lobbyrendszer érvényesül, akkor bizony nem örül ennek. Nem örül, ha kijáró képviselőknek kell szaladgálniuk különböző körzetekben, hogy most lesze út, nem lesz út, lesze közvilágítás, nem lesz közvilágítás, illetve milyen oktatási intézmények milyen felszereltséggel tudnak majd működni. Ha ezt nem tesszük láthatóvá, nem működtetjük úgy, ahogy azt kellene, akkor bizony várhatjuk majd a befize tések önkéntes jellegének teljesítését, kiváltképp akkor, ha az előbbi vitában hangoztatottak szerint el fog indulni egy lakásépítési program, amihez nagyon sok sóderre és kőre lesz szükség. Nem mindegy, hogy kinek a bányájából fogja ezt megrendelni a tisz telt költségvetés erre feljogosított személyzete. (Zaj.) Én nem tudom, de nem mindegy! Mint ahogy az sem mindegy, ha egy szociális akciót indítunk el - ami egy helyes és jó dolog az iskolatej bevezetése vonatkozásában , azt mely vállalat, mely vállalkozás milyen tender alapján nyeri el. Kérem, ez is az adófizetői morált szimbolizálja. Egyesek mondhatják, hogy: na ugye, a korábbi kormánynál is voltak ilyenek! Kérem, nem a hagyományőrző klubban ülünk, itt kormányváltás volt. Remélem, az új kormány csak olyan hagyományokat visz tovább, amelyek mindenki számára talán a pozitív megítéltetést segítik elő. Még egy dolog: tegnap a mezőgazdasági bizottság - miniszter úr beszámolójában - tárgyalt az 1999es agrártámogatási rendszerekről. Örömmel vettük, hogy pozitív diszkriminációra kerül sor a mezőgazdasági kistermelők vonatkozásában úgy, hogy ennek módosító indítványaira a miniszter úr
