Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
793 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. A következő hozzászólásra megjelent a monitoron Horváth Béla képviselő úr neve. (Horváth Béla nemet int.) Köszönöm, akkor kérem, hogy töröljék a képviselő úr nevé t, nem kíván hozzászólni. Következő kétperces hozzászólónk Bánk Attila képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről. DR. BÁNK ATTILA (FKGP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen Sándor László felszólalá sát követően nyomtam meg a gombot, mert olyan megdöbbentő adatokat közölt a Házzal, amelyek számomra egyszerűen elképesztőek voltak. Azt mondta - és lehet, hogy jól idézem képviselőtársamat , hogy a multinacionális cégeknél foglalkoztatott dolgozók bére 1 0 százaléka, ha jól értettem, a külföldiekének. (Dr. Sándor László bólint.) Jól értettem tehát. Akkor két kérdés vetődik fel bennem. Vane ott szakszervezet, és ha van, akkor mit tett eddig? (Derültség a kormánypártok soraiban.) És segítsen már Sándor képv iselő úr: ez a 10 százaléknyi összeg az utóbbi 90 napban alakult ki, vagy már korábban is így volt? Ha erre a két kérdésre megválaszol, akkor szívesen folytatom. (Derültség. - Taps a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megk érdezem képviselőtársaimat, vane még kétperces hozzászólásra jelentkező. (Senki sem jelentkezik.) Nincsen. Ebben az esetben megadom a következő hozzászólásra a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Képviselő úr, önt ill eti a szó. (12.00) DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mai vitanap talán egyik legfontosabb - de itt a vitában eddig nem hangsúlyozott , lényeges eleme a közteherviselés. Hiszen ez az, ami meg határozza, miből (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Áll az óra!) - igen, köszönöm szépen a figyelmeztetést; tehát akkor 15 másodpercet szíveskedjenek hozzáírni. Tehát miből tudjuk a társadalmat arra ösztönözni, hogy fizessen, szolidaritást vállaljon és mégis egyben tudjon tartani bizonyos gazdasági folyamatokat? Örömmel vesszük a kormánytól, hogy a következő évben bizonyos tehercsökkentéseket jelent be, nevezetesen a társadalombiztosításnál és az adónál is. Ehhez viszont nem egyértelmű, hogy milyen jellegű be fizetések társulnak. Nem mindegy, hogy a társadalombiztosítási járulék csökkentésénél adójellegű és - új szemléletet bevezetve - szolidaritási alapelemeket hangsúlyoz csak. Mert akkor fizet valaki, ha azt is látja, hogy mit kap érte cserébe. Szélesíthetjük a befizetői kört. Nagyon helyes! Hiszen ez az ország lassan már a minimálbérből élők országává válik abban a szektorban, ahol az általunk nagyra becsült vállalkozói kört keressük. A bérből és fizetésből élőknél, a közalkalmazottaknál, a köztisztviselőknél egyértelmű az ábra: a befizetések mindig megtörténtek. Szeretnénk, ha többet fizetnének be. Azt mondjuk, hogy ennek két lehetősége van. Egyrészt csökkentjük a befizetési díjakat, akkor majd szélesedni fog az a kör, amely fizet, és lámlám, ezt a társasági adó is már bizonyította. Természetesen a szigort is hozzá kell rendelnünk, ami azt jelenti, hogy aki ennek ellenére nem tesz eleget kötelezettségének, másfajta szankciókra számíthat, mint eddig. Ez a dolog egyik oldala. A másik azonban: mikor fog a fizeté si morál javulni? Akkore, ha én csupán csökkentek, és mellérendelek egy szigort, vagy szükséges még egy másik szemlélet is, másik alapelem is: mire költjük a pénzt, mit kapok ezért a pénzért? A társadalombiztosítási járulék csökkentésénél megjelentetve az adójelleget, azt látjuk, hogy a szolgáltatásokban semmiféle többletkínálat, többletigény nem jelentkezik. Ez nem fog arra ösztönözni, hogy eleget tegyünk egy olyan befizetési kötelezettségünknek, amelyet eddig
