Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
748 Ha a gyermektelen családok átlagjövedelmét 100 egységnek vesszük, akkor '87ben abban a családban, amelyikben egy gyermek volt, a jövedelem már csak 90 százalék volt, két gyermek esetén már csak 76 százalék v olt, három vagy több gyermek esetén pedig 57 százalék volt. Ez a helyzet a '90es évek közepére, '95re drámaian romlott, hiszen ha a '95ös átlagot vesszük 100 százaléknak azoknál a családoknál, ahol nincs gyermek, az egy gyermeket nevelő családoknál a jö vedelem már csak 81 százalék volt, a két gyermeket nevelő családoknál már csak 70 százalék, a három és több gyermeket nevelő családok esetében pedig 48 százalék. Hogyan hatott ki ez a drámai jövedelemcsökkenés a családok esetében a fogyasztásra? A '80as é vek végén az átlag magyar család jövedelme még 12 százalékkal volt magasabb, mint a fogyasztása, így ezeknek a családoknak módja volt a jövőről gondoskodni, módja volt megtakarítani. A gazdasági visszaesés, és különösen a legalsó társadalmi tizedben lévő c saládok jövedelemcsökkenése miatt '94re a fogyasztás és a jövedelem szintje kiegyenlítődött, míg a '90es évek végére az átlag magyar család 5 százalékkal fogyaszt többet, mint amennyi a jövedelme. Hogyan lehetséges ez? Mindnyájan tudjuk a családi gazdálk odás tapasztalatából: vagyonfeléléssel. Elmaradnak családi szinten azok a beruházások, amelyek a lakás, a tartós fogyasztási cikkek felújítására vonatkoznak, elmarad az autóvásárlás, elmaradnak azok a hosszú távú boldogulást segítő beruházások, azok a kiad ások, amelyek a jövő generáció esélyeit szolgálják. Ez pedig nem tarthat nagyon sokáig, ugyanis a jövedelemhiányt pótló családok esetében ez a lehetőség lezárult a vagyonfeléléssel. Ma már eljutottunk oda, hogy ezeknek a családoknak a vagyonfelélés nem jel ent megoldást, mert elfogyott a vagyonuk, a mobilizálható vagyonrészük. Mindez olyan társadalmi körülmények között ment végbe, ahol a vagyoni differenciálódás, a vagyoni különbség az egyes családok között drámai módon megsokszorozódott. Hazánkban az alsó t izedben lévő családok és a felső tizedben lévő családok közötti vagyonkülönbség többszöröse a nyugati társadalomban szokásos számnak. Azt hiszem, ezek olyan adatok, amelyek feltétlenül arra kell hogy vezessenek bennünket, hogy a családok helyzetén javítani kell. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Erről van szó!) Mit tett a Fidesz ennek érdekében? Még nem alakult meg a kormány, amikor a parlament elfogadta azt a Fideszjavaslatot, amelyben a családi pótlékot és a gyest alanyi jogú járandósággá tettük. Tudjuk azonban, ezek az intézkedések nem elegendőek arra, hogy a családok romló jövedelmi viszonyait megfordítsuk. Még egy nagyon fontos problémára szeretném ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet. A magyar társadalom már hosszú ideje olyan demográfiai hullámvöl gyben van, aminek következtében a népesség egyre fogy. A felmérések azt mutatják, hogy a népesség nem azért fogy, mert az aktív szülőkorban lévő nők nem szeretnének gyereket vállalni, hanem azért fogy, mert gazdaságilag nem tudnak gyereket vállalni. Magyar án, ma eljutottunk arra a szintre, hogy a több gyerek vállalása a szegénység vállalását is jelenti. Ez egy polgári kormány számára vállalhatatlan és tűrhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ha a népességfogyás tendenciáját nem tudjuk megállítani, akkor egy idő után eljut az ország egy olyan helyzetbe, amikor már a gazdasági növekedést és a jóléti rendszereket sem lehet fenntartani, mert drámaian megnő az eltartottak száma az eltartókhoz képest. Éppen ezért a FideszMagyar Polgári Párt tisztában van vele, ho gy még több kedvezményt kell adni a családoknak ahhoz, hogy gyermeket tudjanak vállalni, ahhoz, hogy a több gyermek felnevelése méltó körülmények között történjen, és meg tudjuk szakítani azt a folyamatot, miszerint a több gyerek vállalása a szegénység vál lalását is jelenti. Éppen ezért az adótörvények kidolgozásakor a Fidesz az eddigiektől alapjaiban eltérő szemléletű adótörvényeket szeretne kidolgozni. Úgy érezzük, megtettük az első lépést a családi adózás felé. Egy olyan rendszert szeretnénk kiépíteni, a melyben majd választaniuk lehet az adózóknak, hogy egyéni vagy családi jövedelemadót fizetnek. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk ugyanakkor, hogy a lehető
