Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
732 gyermeknevelési támogatás, az anyasági támogatás, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a rendszeres szociális segély, az átmeneti járadék, az ápolási díj, az időskori járadék, a munkanélküliek jövedelempótlója is a nyugdíjmi nimum szintjére emelkedik? Ismét örvendezhetnénk, ha ez így lenne. Ha nem ezt tesszük, akkor csak azért nem, mert még mindig törvénytisztelők vagyunk, ilyen törvényjavaslat ugyanis nincs előttünk, és a következő két hétben az Országgyűlés elnöke nem hívja össze a Házat; fél, hogy kampányolnánk. A szocialista frakciónak az a határozott álláspontja, hogy a nyugdíjascsoportok szembeállítása történik, illetve történne, ha a miniszterelnök úr vitanapi előterjesztése megvalósulna. Mi maximálisan egyetértünk azzal , hogy az alacsony nyugdíjakat korrigálni kell. Erre képviselőtársaimmal együtt be is terjesztettünk egy javaslatot, amit a kormánytöbbség még napirendre sem vett. Ez nem a hatályos törvény szerint járó 20 százalékos nyugdíjemelés helyett, hanem amellett l ett volna. Farizeus az a magatartás, hogy minden, ami támogatás, a jövedelemtől függetlenül jár, egyetlenegy dolog van, amit a szociális helyzethez kívánnak kötni, ez pedig az, ami járadéktípusú, tehát a nyugdíj. Fordított az önök logikája! Nem tudunk egye térteni vele! Nem tudunk tehát azonosulni egy csak differenciált nyugdíjemeléssel. Nem tudunk azonosulni a nyugdíjascsoportok szembeállításával. Sajnáljuk, hogy 1,8 millió nyugdíjas csak 18 százalék nyugdíjemelést kap, mint ahogy Harrach miniszter úr mondt a, és nem 20 százalékot. Mi volt a mai nap alapkérdése? - tehetné fel valaki a kérdést. Az, hogy a Hornkormány kifizette volna a nyugdíjak 20 százalékos emelését, míg a polgári Orbánkormány nem akarja ezt, nem teszi ezt. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy go ndolattal megelőlegezve a pénteki vitanap témáját, de a mai témához tartozóan, tisztelettel kérdezem: a kormány járulékcsökkentési programja és ígéretei összhangban vannak? (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Igen!) Felmerül a kérdés: a nyugdíjasok me nnyivel járulnak hozzá a kormány polgároknak szóló ígéretei teljesítéséhez? De majd erről, azt hiszem, pénteken szólunk többet. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A felszólalók sorrendjében ÜszögiBleyer Jenő követ kezne, de nem látom a teremben. (Dr. Nagy Sándor: Visszalépett!) Csabai Lászlóné az MSZP részéről? (Dr. Nagy Sándor: Ő is.) Ő is visszalépett. Medgyasszay László következik, az MDF részéről. Megadom a szót Medgyasszay Lászlónak. (13.50) DR. MEDGYASSZAY LÁS ZLÓ (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan elfogy a vitanapra szánt idő, kicsit mi is megfogyatkoztunk itt a Házban, a kedves nyugdíjasok elmentek ebédezni, de, gondolom, azért a tévé előtt és a rádió mellett még ülnek, a kitartóa k - főleg nyugdíjasok - érdeklődéssel figyelhetik a végkifejletet, hiszen még a kormány válasza is hátra van. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megy az idő! Ketyeg az óra!) Nagyon érdekes volt ez a mai vitanap a számomra, bár sokan szomorúnak érezték maguka t ennek hatására, sokan lehangolónak érezték. Szerintem ez a vitanap olyan volt, mint általában a politikai vitanapok lenni szoktak nyolc éve: a kormány mondja a maga álláspontját és érvel, az ellenzék ellenérvel. A mai vitanap talán abban különbözött az e lőző nyolc évben már átélt vitanapoktól, hogy most nagyon élesen megmutatkozott az a felfogásbeli különbség, ami a két oldal között van. Én ezen sem csodálkozom, hiszen a múlt ütközik a jövővel, és ez az ütközés bizonyára addig fog tartani, amíg a jövő át nem itatja egy kicsit vagy fel nem váltja teljes egészében a múltat, még a gondolkodásunkban is.
