Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
729 polgárokért felelősséget vállaló kormánytól pedig csak saját ígéreteinek betartását lehet elvárni, azokat lehet rajta számo n kérni. A polgári kormány kiszámítható, biztonságos nyugdíjrendszer kialakítását ígérte meg, ennek feltételei pedig a jelenlegi szabályozás keretében nem biztosíthatók. S mivel mindenképpen arra törekszünk, hogy a kormány a következő években is javítani t udja a nyugdíjak vásárlóértékét, ezt nem kívánjuk kockáztatni azért, hogy az egykori kormánypártok kampányintézkedéseit megvalósítsák. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra jelentkezett Gidai Erzsébet a MIÉP részéről. Megadom a szót Gidai Erzsébetnek. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Nyugdíjasok! Ha áttekintjük, akkor azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, hogy Magyarország több é vtizeden keresztül Európa szégyene volt a bérek és nyugdíjak nagyságának tekintetében, hiszen rendkívül alacsonyak voltak a bérek és a nyugdíjak is, és logikus, hogy alacsony bérből alacsony nyugdíjat lehetett fizetni. De a ki nem fizetett béreket és nyugd íjakat egy nagyon szűk politikai nomenklatúra vagy úgynevezett elit réteg zsebre rakta, és ma valójában a munkavállalók és a nyugdíjasok földönfutókká váltak, hiszen eltűnt a nemzet vagyona. Tehát amikor itt számháborút vívunk, akkor mindenekelőtt egy nagy on reális közgazdasági képet kell ezekről a tényekről adni. Tehát: nincs olyan ország Európában, ahol olyan béreket alakítottak volna ki, hogy 19 500 forintos minimálbér - vagy korábban ez alatt - volt, miközben több millió forintos béreket is felvehettek egyesek, sőt a pénzügyi szférában bankelnökök, sőt a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. Ha tehát áttekintjük az adatok tükrében, akkor ma a nyugdíjasok 40 százaléka a nyomor szintjén él, 10 és 25 ezer forint között kap a nyugdíjasoknak - a rokkantnyugdíjasokka l együtt - több mint 60 százaléka. És ha a 40 ezer forintot tekintem egy kritikus határnak - vagy legalábbis, ahol a többségi létszám szóródik , akkor ez kiteszi a nyugdíjasoknak több mint 80 százalékát. Ez azt jelenti, hogy a létminimum szintjén él a nyu gdíjasok több mint 60 százaléka, vagyis valójában a munkavállalóknak és a nyugdíjasoknak a ki nem fizetett bérért és nyugdíjakért kártérítést kellene fizetni - és itt kezdődne igazán a megélhetési viszonyok tisztességes rendezése, és itt van igazán joga a kártérítés fizetésének! Ha a számháborút nézzük, akkor akár a 15, akár a 13, akár a 20 százalékos nyugdíjemelés sem fedezi a megélhetési költségeket, hiszen rendkívül elmaradottak ezek. Tehát itt arról van szó, hogy a teljes nyugdíjrendszer felülvizsgálatá ra kell sort keríteni, ami jelenti a törvény felülvizsgálatát is. Mert nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nem jó törvény született. Ez a törvény nem biztosítja a megélhetési költségeket, és távlatilag a leendő nyugdíjasok számára sem biztosítja a megél hetési költségeket, márpedig ezekhez kell igazítani. Ha ilyen szempontból tekintem át, akkor bizony a nyugdíjak tényleges reálértéke a négy év alatt majdnem 20 százalékkal csökkent, a reálbér 25 százalékkal csökkent, és tessék hozzátenni, hogy miért. Azért , mert olyan áremelkedés ment végbe, amely kifejezetten a nyugdíjasokat, a nyugdíjasok fogyasztókosarát érinti, a gyógyszerárat, az élelmiszerárat, ahol az elmúlt években közel négyszeres áremelkedés ment végbe. És ki adott engedélyt arra, hogy törvénytele n közüzemi privatizációt hajtsanak végre? Ki adott engedélyt arra, hogy alkotmányellenesen privatizálják külföldieknek az energiaszektort? A nemzet, amely bizalmát adta az Országgyűlésnek, nem járult ehhez hozzá! Ezért emelkedett rendkívüli mértékben a meg élhetési költség, és nem volt fedezet rá, mert semmiféle összefüggés nem volt a bérek, a nyugdíjak és a megélhetési költség között. Hadd tegyem hozzá, azzal az intézkedéssel is, hogy az a nyugdíjas, aki dolgozni kényszerült vagy volt munkája, összevontan a dóztatták a nyugdíjat és a keresett bérét, ezzel is a nyugdíjat csökkentették, mert ha valaki csak a minimálbérért ment is el
