Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter:
715 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr, megjelent a neve a monitoron, így nem tudtam mást tenni, mint megszólítani önt. Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Varga László képviselő úr, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Valóban igaz az, hogy eltértünk a tárgytól. Én csak annyit szeretnék megemlíteni - itt ülök reggel 8 óra óta : a józan ítélőképesség hiánya, ha valaki feltétele zi, hogy a kormány nem a legjobbat akarja a nyugdíjasoknak. Ez nemcsak az ítélőképesség hiánya, hanem olyan pártelfogultság, amely teljesen alkalmatlan arra, hogy megítélje egy kormány nagyon nehéz és nagyon szigorú körülmények közötti gazdaságpolitikáját. Nem is tehetné meg a mai kormány, a Fidesz azt, hogy bármiben ártson a nyugdíjasoknak, ez egy teljesen értelmetlen és egy teljesen méltatlan vita ebben a tekintetben, és a nyugdíjasok meg fogják látni - meg fogják látni! , hogy jobb lesz a helyzetük. Tes sék ezt kivárni! De semmiképpen se csináljunk olcsó politikai propagandát az önkormányzati választások előtt! A másik pedig: elhangzott, hogy különböző körülmények között mit lehet mondani. Ez engem nagyon meglepett, és ha szabad azt mondani: én nagyra bec sülöm a Saulból lett Pálokat, de irtózom a Pálként mutatkozó, Saulként cselekedőktől. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Következő hozzászólónk Harrach Péter miniszter úr. Miniszter úr, öné a sz ó. HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter : Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy ilyen vitanap nem alkalmas arra, hogy józan véleményt formáljunk, viszont nagy kísértést jelent sokaknak, hogy kampánybeszédeket mondjanak. Megpróbálom azzal kezdeni, am iben egyetértünk. Egyetértünk abban, hogy a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás jelentős jövedelemkülönbségeket okozott, abban is, hogy a gyermekeket nevelő családok és az idősek jártak rosszul, hiszen a gyermekszámmal arányosan nő a szegénység és a nyugdíjak reálértéke csökkent. Azt is tény, és gondolom, ebben is egyetértünk, hogy a szociálpolitikai intézkedések az akut problémák megoldását célozták, de az is tény, hogy nem tudták kivédeni a jövedelemkülönbségekből adódó problémákat. Gondolom, ninc s közöttünk senki, aki nem szeretné segíteni a családokat és az időseket; azt is megértik, ha számomra az idős ember családtagként jelenik meg. Én családban - nem úgynevezett családban - gondolkodom, nem pedig osztályban és nem individuumban. A kormány szo ciálpolitikai programjának és tetteinek középpontjában a családtámogatási rendszer áll, valamiképpen ebben a gondolkodásban kell elhelyeznünk a nyugdíjasok problémáját is. Mi a család minden tagjának szeretnénk nyújtani valamit, nem kívánjuk szembeállítani egymással a generációkat. És ha az előbb idézett - nem szerencsés - interjúmondatot egy kicsit jobban megfogalmazom, akkor arra a kérdésre, amit nemcsak egy újságíró tesz fel, hanem sok ellenzéki képviselő is, hogy vajon mi elvesszüke a nyugdíjasoktól, é s odaadjuke a gyerekeknek, az unokáknak azt, ami a nyugdíjasnak járna, azt mondom, hogy nem, de mi nem vesszük el a gyerekektől, és nem adjuk a nagyszülőknek. Ha már a nyugdíjemelést és a családtámogatást említettem, akkor hadd jegyezzem meg azt, hogy a n yugdíjasok 85 százaléka támogatja a kormány családpolitikáját. Ahogy említettem, mi a család minden tagjának szeretnénk valamit adni, és adtunk is eddig, amennyi tőlünk tellett: a gyermekeknek adókedvezményt, a fiataloknak tandíjmentességet, a szülőknek la kásépítési és vásárlási kedvezményt, az időseknek pedig nyugdíjemelést. Kérdés, hogy a nyugdíjemelés szociális vagy gazdasági feladate, vagy pénzügypolitikai kérdés. Szomorúan kell beismernem, hogy csak részben szociális kérdés, hiszen a jövendő jólétünk az
