Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
699 4. Indokolt felülvizsgálni a nyugdíjasok üdülési kedvezményeit. Itt azonban szeretném megjegyezni, hogy ez nemcsak kormányzati elhatározás kérdése, abban legalább olyan szerepet kell kapniuk az üdültetést ellátó különböző intézményeknek, alapítványoknak. E mlítettem, hogy úgy a ténylegesen dolgozó, mint a nyugdíjasrétegek életkörülményeit és életérzését egyformán javítani szándékozik a kormányzat. A magyar társadalom számára az életérzést nagyban javítják a már részben meghozott, részben folyamatban lévő int ézkedések, amelyekből most csak a bűnüldözéssel, büntetéssel, valamint az állampolgári biztonságérzet javításával kapcsolatban hozott kormányhatározatokra gondolok, amelyeket nemsokára a tisztelt Ház is tárgyalni fog. (11.10) A fenti feladatok megoldására, nyilvánvaló, csak olyan államigazgatási és közéleti szereplők alkalmasak, akik az adófizetők pénzét nem pazarolják, megszüntetik a privatizációs és bankkonszolidációs botrányokat, és a társadalom minden rétegével párbeszédet folytatva egyértelműen gondosk odnak az állampolgárokról. Úgy gondolom, hogy ez a mai koalíciós kormány egy olyan kormány, amely ezeket a feladatokat megoldja, és a jövőben is maradéktalanul meg fogja oldani. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Kat alin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselője. A monitoron megjelent Baráth Etele képviselő úr neve, de úgy gondolom, hogy ő nincs a teremben. Képviselő asszo ny, öné a szó. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Önök, vendégeink, a magyar társadalomnak közel egyharmadát képviselik. Egyharmadot, akik közül a legidősebbek végigéltek, dolg oztak két világháborút, végigéltek, dolgoztak gazdasági recessziókat, éltek, gyermeket neveltek, dolgoztak és megdolgoztak azokért az ellátásokért, amelyeknek a sorsáról itt most a törvényhozás Házában beszélünk. Mindig is kétlelkű voltam a politikai vitan apok műfajával kapcsolatban, hiszen a törvényhozás Házában folyik a vita, de nagyon ritkán magáról a törvényhozásról. Sokkal inkább feszülnek egymásnak politikai indulatok, és a politikai indulatok felkavarnak olyan salakot is, amiről az ember már azt gond olhatta, hogy ebben a Házban egyszer s mindenkorra a múlt feledésébe merül. Hiszen ha valaki itt, a törvényhozás Házában kommunistázik, akkor kétmillió választópolgárt sért meg, és nem viszi előbbre azt az ügyet, amelyiknek az elősegítésére itt ma, felelős törvényhozók, összejöttünk. Akikről beszélünk, azoknak a sorsa 1989 óta a szegényedés, és most dől el, hogy az ezredvég a számukra a stabilizáció vagy a további lecsúszás időszaka lesze. A sorsuk a szegényedés, és ez tény, számukra nem vigasz, nem egyedü l részesednek ebben a sorsban. Igaz, tudjuk, hogy a szegényedés még az idősebbeknél is jobban sújtotta a több kisgyermeket nevelőket. Ma szomorú sors Magyarországon: a gyermekek a legszegényebbek. És velük együtt a legszegényebbek sorsában osztoznak azok, akiknek, József Attilával szólva: "bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél"; a munkanélküliek tartoznak a legszegényebbek közé. A harmadik csoport az idősek, a nyugdíjaskorúak csoportja. Én magam is szívesen álmodnék ideális családot két átl agosan vagy átlag fölött kereső felnőttel, két pufók kisgyerekkel és ezüst hajú nagymamával, ahogy ezt a képet a miniszterelnök felfestette. De Magyarországon ma nagyon sok családban az egyik kereső, vagy mind a két aktívkorú munka nélkül van és munkát ker es, és nagyon sok az egyedülálló nyugdíjas, akit kiszakított a földrajzi távolság a családból, vagy akik nem voltak elég szerencsések ahhoz, hogy családot alapítsanak, gyermeket
