Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
679 feladatunk lesz, hogy ezen a helyzeten is segítsünk a családok állapotának a segítésével. De tessék el hinni, az a tandíj - ami ma már nem kétezer forint - igenis számít a szegény családoknál! Tessék elhinni ezt nekem, Kuncze Gábor képviselőtársam! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csáky A ndrás képviselő úrnak, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon tartandó, országos nyilvánosság előtt folyó választási nagygyűlés témájaként a bérek és nyugdíjak vásárlóértékének jövőbeli alakulása lett megadva. Nem a helyet és időp ontot tévesztettem el, amikor azt mondtam, hogy választási nagygyűlésről van szó, hanem csupán pontosítani szeretném a helyzetet és érzékeltetni mindazok politikai felelősségét - vagy inkább felelőtlenségét , akik a teljes költségvetés ismerete nélkül, de magóg módon, kizárólag saját politikai céljaikat szem előtt tartva kierőszakolták ezt a vitanapot. (Közbeszólások az ellenzéki oldalról: A Fidesz volt az!) Mondom: kierőszakolták ezt a vitanapot. Kiválóan érzékeltetik a helyzetet Kristóf Attilának a tegnap i Magyar Nemzetben megjelent sorai: "1990 májusa óta a szocialisták plusz csatolt részeik folyamatosan kampányolnak. Én- és osztálytudatukból következő viselkedésük nem teszi lehetővé, hogy a magyar belpolitikában akár csak néhány hónapra is nyugalom legye n. A velük rokonszenvező médiumok a kollektív agitátor és kollektív propagandista szerepében lépnek fel, mintha a lenini irányelvek egy pillanatra sem mentek volna ki a divatból. A kampány célja a bizonytalanság, a bizalmatlanság újjáélesztése és fenntartá sa az önkormányzati választásokig. Hatalmon kívül a szocialisták mindig radikálisak. Képletesen szólva: mindig készek meghallani az Aurora ágyúlövését. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Ám Téli Palota jelenleg sehol! Az állampolgár pedig úgy érzi, egy ki s nyugalom kellene már. Szeretne békét, tisztességet látni maga körül, szeretne normális életet, jó néven venné a huzamos kampánycsendet, és mit ne mondjak, a jó ügyekben való együttműködést. Valószínűnek látszik azonban a szocialisták kongresszusi felfris sülése és a hozzájuk húzó sajtó bravúrjai nyomán, hogy ez a társaság, ez a baloldal együttműködésre, szerénységre és csendre képtelen. A múlt, úgy látszik, lerázhatatlan. A cölöpök stabilan állnak." Úgy érzem, ennél szemlé letesebben nem lehet megfogalmazni a mai vita lényegét, ugyanis megfelelő adatok hiányában - habár miniszterelnök úr néhány adatot ma elmondott - csupán általánosságokban lehet a kérdésről beszélni. Én elsősorban a nyugdíjak kérdésével szeretnék foglalkozn i, és ennek kapcsán nem árt egy kicsit visszatekinteni arra, hogyan jutottunk el idáig. Naponta találkozunk az érintettek részéről olyan felvetéssel, hogy nem értik, miért jelent olyan nagy problémát a nyugdíjak emelése, amikor évtizedekig becsületesen fiz ették a járulékot, és most csupán annak visszafizetését kérik. A kérdés felvetése teljesen jogos, úgy gondolom, ebben mindannyian egyetértünk. Páran ülnek még itt a patkóban azok közül, akik tíz évvel ezelőtt megszavazták az akkori egészségügyi miniszter j avaslatát, hogy a társadalombiztosítás bevételi többletét hónapokon belül elértéktelenedő kötvényekbe fektessék. 1988 volt az utolsó év, amikor a munkáltatók és munkavállalók által befizetett járulék összege magasabb volt, mint a nyugdíjakra, járulékokra é s az egészségügyi ellátásra kifizetett összeg. Azaz éveken, évtizedeken keresztül több járulékot szedett be az állam, mint amit az ellátásra kifizettek. Önök és elődeik azonban ahelyett, hogy a többletet felhalmozva a gondjaikra bízott pénzzel megfelelően gazdálkodtak volna, eocénprogramra, nagymarosi gátra, elvtársi kölcsönökre és még ki tudja, mi mindenre fordították azt. Ennek köszönhetően úgy érkeztünk el a rendszerváltozáshoz, hogy egy fillér sem maradt abból a pénzből, amit a mostani nyugdíjasok évti zedeken keresztül tisztességesen befizettek. A mostanra kialakult helyzet egyik alapvető oka ez. Ezt azért ne felejtsük el!
