Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
680 A másik alapvető ok a demográfiai helyzet. Közismert, hogy az 1980as évek elejétől kezdve a születések száma csökken. A rendszervál tozást követően az összes volt szocialista országban - Magyarország kivételével - a tendencia felgyorsult. Magyarországon 199094 között a születések számának csökkenése igen kis mértékű volt, és ezért mind a térség többi országához, mind az országon belül végbement társadalmi, gazdasági megrázkódtatásokhoz viszonyítva inkább stabilnak, kiegyensúlyozottnak volt nevezhető. Ez köszönhető volt annak, hogy az Antall József vezette kormány mindent megtett, amit lehetőségei biztosítottak, annak érdekében, hogy a gyermekes családok anyagi helyzete ne romoljék. E pozitív kép változott meg 1995ben, majd romlott tovább 1996ban és '97ben, és a Központi Statisztikai Hivatal első félévi adatai szerint a tendencia tovább folytatódik. S itt hadd álljak meg egy pillanatr a, a Bokroscsomagra térve. A Bokroscsomag tárgyalásakor annak idején az ellenzék - közte a Magyar Demokrata Fórum - is belátta, hogy szükség van bizonyos lépésekre az ország akkori helyzetében. Zárójelben engedtessék megjegyeznem, nagyon érdekes, hogy am ikor ezt fokozatosan a szemünkre hányják, a rendszerváltozást megelőző negyven évről mintha elfeledkeztek volna. (Taps az MDF soraiban.) Ami ellen akkor is tiltakoztunk, az élet utólag igazolta, hogy a családokat sújtó megvonások teljesen indokolatlanok vo ltak, és nagyon károsan hatottak az egész társadalomra. Visszatérve a demográfiai helyzetre: látszólag nem ide tartozó kérdésről van szó. Ha azonban a nyugdíjhelyzetről és a múlt évben megszületett nyugdíjtörvény előzményeiről beszélünk, akkor a népességfo gyás szorosan ide tartozik, hiszen ha nem következik be változás ezen a téren, néhány éven belül teljesen összeomlik a társadalombiztosítás rendszere, ugyanis nem lesznek járulékfizetők. (9.50) Míg 1960ban 800 ezer, 1990ben 2 millió 500 ezer, jelenleg p edig több mint 3 millió nyugdíjas jut 3,5 millió járulékfizetőre. Ez az arány felborítja a társadalombiztosítás szolidaritáson alapuló rendszerét, és kihat az egész nemzetgazdaságra. Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen előzmények után került sor a múlt évben az új nyugdíjrendszerről, a magánnyugdíjpénztárról szóló törvény vitájára és végül elfogadására. Ha valaki veszi a fáradságot, és végigolvassa a törvények vitájáról az elmúlt évben készült több száz oldalnyi jegyzőkönyvet, megbizonyosodhat arról, hogy az a kkori ellenzéki, többségükben mostani kormánypártok képviselői rámutattak a törvény számos hibájára. Az alapvető kifogás - az élet ezt igazolta is , hogy gazdaságilag megalapozatlan volt az előterjesztés. A kirovófelosztó rendszerből a kötelező járulékok tőkefedezeti rendszerbe való részleges átirányítása által prognosztizált hiány alul volt tervezve, s lényegében megalapozott gazdasági számítások nem álltak rendelkezésre. Igaz, a törvény kimondja, hogy a keletkező hiányt a költségvetésnek kötelezően ki k ell pótolnia, ezt azonban az akkori előterjesztők a nemzeti össztermék 1 százalékánál kisebb összegben határozták meg. A törvény alapján készült a tb múlt évi költségvetése is, mely nullszaldóval számolt, azaz a bevételek és a kiadások nagyságát azonosnak tervezte. Mi ezzel szemben a realitás? A Nyugdíjbiztosítási Alap első félévi egyenlegének hiánya 18,8 milliárd forinttal magasabb, mint 1997. első félévében. A számítások szerint az év végéig 33,8 milliárd forint hiány várható. A magánnyugdíjpénztárba átlé pők miatti bevételkiesés év végére várhatóan meghaladja a 35 milliárd forintot. A kintlévőségek behajtásából eredő járulékbevételből mindössze az előirányzat 26 százaléka, a vagyongazdálkodásból származó 22 százaléka teljesült. Összességében tehát a hiány várhatóan eléri a 100 milliárd forintot, s ekkor még csak a tbköltségvetésről beszéltünk. Azonban sajnálatos módon az állami költségvetést is számos, az előző kormány felelősségi körébe tartozó váratlan kiadás terheli. Elég csak a ma már említett Postaban k ügyére, a gázközművagyon alkotmányellenes privatizálására, vagy az ÁPV Rt.n keresztül örökölt kötelezettségvállalásokra utalni. A néhány tíz milliós "tocsikolásokat" nem is számítva, legalább 250 milliárd forintról van szó. Ilyen hagyaték után furcsán h angzik a választási ígéretek számonkérése alig 90 nappal a koalíciós kormány megalakulását követően és 3 hónappal a költségvetési év zárását
