Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ
544 teremteni az ügyészséggel kapcsolatos közjogi felelősségi rendszert, amelyet nemcsak az alkotmányban kell deklarálni, hanem érdemi rendelkezésekben kell annak konkrét formát öltenie. A jele nlegi helyzet ellentmondásos. Az alkotmány ugyan önálló fejezetben rendelkezik az ügyészségről, a Magyar Köztársaság ügyészségéről önálló törvény is szól, de a rendezetlen helyzetre utal, hogy a legfőbb ügyészt a hazai jogrendben speciális módon az Országg yűlés egyszerű többséggel választja meg a köztársasági elnök javaslatára hat évre. Az alaptörvény azt is deklarálja, hogy az ügyész nem lehet tagja pártnak és politikai tevékenységet nem folytathat, de ellentmond ennek az elvnek az a tény, hogy a legfőbb ü gyész a parlamentben interpellálható és hozzá kérdés is intézhető. A legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős, a működéséről köteles beszámolni, de ezzel a beszámolási kötelezettséggel az érdemi felelőssége ki is merül. Mindez érdemi ellenőrzésre aligha a dhat lehetőséget, pedig a parlament ellenőrző funkcióját több területen is indokolt lenne növelni és érdemivé tenni. Az ügyészségre vonatkozó új szabályozás úgy fogadható el, ha a legfőbb ügyész interpellálhatósága a parlamentben megszűnik ugyan, de ezekbe n az ügyekben az igazságügyminiszter lesz majd interpellálható és tartozik majd felelősséggel, mert ez a garanciális feltétele az Országgyűlés ellenőrzési funkciója megmaradásának. A legfőbb ügyész nem politikai tisztséget tölt be, indokolatlan lenne, ha tevékenységéért politikai felelősséggel tartozna, ami természetesen nem azt jelenti, hogy tevékenységéért ne lenne felelős, csak ennek a felelősségnek más természetűnek kell lennie. A hazai ügyészi szervezet jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt é vekben. A '90es években az ügyészi funkciók látványosan szűkültek, és az ügyészség szervezeti módosulások nélkül is közeledett a klasszikus ügyészi funkciók irányába. Bár formálisan az ügyészi funkciók ma is több területre terjednek ki, az általános törvé nyességi felügyelet mára lényegében igazi súlyát elveszítette, és nagyban csökkent az ügyész részvétele a polgári eljárásban is. Az Alkotmánybíróság az 1/1994.(I.7.) határozatában az ügyész polgári perbeli jogait lényegesen korlátozta, és megállapította, h ogy "az ügyészség - a kontinentális jogrendszerekben általában véve elfogadott helyzetének megfelelően - a Magyar Köztársaságban elsősorban az úgynevezett vádfunkciót ellátó szervezet". Az ügyészség szerepének átalakulása a három törvényjavaslat elfogadásá val jelentősen megváltozna. Elveiben elfogadhatónak tartjuk, ha a fent említett társadalmi kontroll a kormányon keresztül valósul meg, hiszen a kormány az Országgyűlésnek közvetlenül felel a tevékenységéért, de ennek megengedhetőségéhez fontos elvi feltéte leknek kell előbb teljesülniük. Korábban is és most is az egyik ilyen elvi feltételnek tekintettük, hogy az igazságügyminiszternek szűnjenek meg a bírói szervezet feletti adminisztratív jogai. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hosszú vitát követő lé trehozásával és érdemi működésének megkezdésével ez a feltétel mára megvalósult. További fontos elvi feltételnek tartjuk, hogy a büntetőeljárás során a nyomozati szakban az állampolgári, alapvető garanciális jogok érvényesülésének ellenőrzését feltétlenül bírói felügyelet alá kell vonni. Az új büntetőeljárási törvény 2000. január 1jei hatálybalépésével remélhetőleg ez a feltétel is megvalósul majd, de itt ügyelni kell arra is, hogy nem maradhat köztes időszak, a szabályozást időben teljesen összhangba kell hozni. Én személy szerint rendkívül sajnálatosnak, sőt aggasztónak tartom, hogy a rendszerváltás után nyolc évvel még most is azt kell megállapítanunk, hogy a büntetőeljárás nyomozati szakában és a rendőri intézkedések során most is gyakran sérülnek alkot mányos garanciális jogok, ezért az új törvények hatályba léptetését csak az új büntetőeljárási törvénnyel összehangoltan szabad megvalósítani. A fenti elvi feltételek megvalósulása mellett a törvényjavaslatokban vannak olyan kisebb súlyú további aggályos r endelkezések is, amelyek fennállása mellett nem tudnánk támogatni a kormányzati szándékot. Az egyik ilyen aggályos rendelkezés a benyújtott T/125. számú, az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló javaslatban a 4. § (4) bekezdésében szereplő rendelkezés, am ely előírja az ügyész számára a jogellenes vagy jogszabályba ütköző utasításnak való engedelmességi kötelezettséget.
