Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP
536 Végezetül, ami a ne mzetközi helyzetet illeti, ugyancsak szóba került már, és szeretném én is aláhúzni: egyértelműen látszik az, ha még a normatív szabályozásban nem is jelent meg, hogy a világ országaiban határozott törekvés van, hogy az ügyészséget távolítsák a végrehajtó h atalomtól. Tudom azt is természetesen, hogy ebben adott esetben benne vannak szakmai, testületi presztízsérdekek is, de ami ennél fontosabb, emögött ott van, hogy a világ keresi a megoldásokat, hogy hogyan lehetne a hatékony bűnüldözést úgy végrehajtani, h ogy az állampolgárok kevésbé lesznek kiszolgáltatva a hatóságoknak. Egy ilyen törekvés és tendencia ma egyértelműen kimutatható, és hogyha már a francia vagy a nemzetközi példákat említjük, akkor hadd mondjam azt, hogy Franciaországban, amelyik közismerten az ügyészség őshazája, éppen a kormány hajt végre olyan reformot, amelynek eredményeként az ügyészség kikerül a végrehajtó hatalom fennhatósága alól. Ami pedig, tisztelt Országgyűlés, a közjogi hagyományainkat illeti, tisztelt Isépy képviselőtársam hangsú lyozta ennek a fontosságát. Közismert az, ő maga is beszélt róla, hogy nagy vita volt annak idején ebben a kérdésben, és az eltelt 127 év, mióta a magyar ügyészség működik, egyértelműen mutatja ezt a vitát, vagyis azt, hogy hova tartozzék az ügyészség, s e nnyiben jogosan mondhatjuk, hogy a végrehajtó hatalomtól független ügyészség gondolata ugyanolyan hatású és értékű hagyománya a politikai és közjogi gondolkodásunknak, mint az ettől eltérő megoldás. Ami pedig az elméletet illeti, tisztelt Országgyűlés, azt hiszem, a szakemberek igazolják azt a véleményt, hogy könyvtárnyi irodalma van annak, hogy milyen jellegű szerv az ügyészség: az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó és annak jegyeit mutató állami intézmény vagy inkább a közigazgatás funkcióját megvalósító i ntézmény. Körülbelül ez a választóvonal, aminek alapján az elmélet besorolja az ügyészséget. Én örömmel hallottam, hogy az igazságügyminiszter asszony az igazságszolgáltatási jellegét emelte ki az ügyészségnek. Ez azért fontos, mert az elmélet pontosan en nek alapján dönti el, hogy hova tartozzék az ügyészség. Mert azok a szakemberek, akik a közigazgatási elemét hangoztatják vagy látják dominánsabbnak, a kormány alá rendelés mellett vannak, s azok, akik az igazságszolgáltatási karakterét emelik ki, a végreh ajtó hatalomtól való függetlenedését tartják szükségesnek. Ez, tisztelt miniszter asszony, higgye el nekem, így van. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Ezek után, azt hiszem, semmi nem menthet meg bennünket attól, áttekintve a nemzetközi gyakorlatot, köz jogi hagyományokat és az elméleti megközelítéseket, hogy itt és most Magyarországon, a magyar politikai viszonyok közepette, a magyar államfejlődés várható tendenciája és ezen belül a bűnüldözés helyzetére tekintettel magunk próbáljuk azokat az érveket öss zeszedni és a megoldást kialakítani, amely itt és most a legsikeresebbnek és a leghatásosabbnak mutatkozik. A Szocialista Párt ezen a síkon vizsgálja az ügyészség alkotmányos helyzetét, közelebbről tehát abban az összefüggésben, hogy milyen a bűnözés hely zete Magyarországon, mi az ellene való fellépés eredményes eszközrendszere, melyek a követelményei, ideértve a kormány felelősségét is; a másik pedig, ami természetesen szorosan összefügg az előzővel, hogy milyen tendenciák mutatkoznak a bűnüldözés és a bű nmegelőzés területén; és a harmadik mindezzel összefüggésben, hogy hol helyezhető el ezekben a folyamatokban az ügyészség szervezeti helye. A kiindulópontunk, tisztelt Országgyűlés, az a közismert tény, hogy a magyar társadalom biztonságérzete ma rossz. Ez a rossz biztonságérzet természetesen nem egyszerűen a közbiztonság helyzetére vezethető vissza, hanem a rendszerváltozás következményeként jelentkező életmódbeli bizonytalanságra, szociális bizonytalanságra, kapcsolati rendszerek megbomlására - és sorolha tnám az elemeit - , és ebben egy jelentős tényező kétségtelenül az, hogy a magyar társadalom rövid idő alatt szembesült a bűnözés példátlan méretű növekedésével. A magyar politikai elit, tisztelt Országgyűlés, véleményem szerint rendkívül rosszul vizsgázot t ebben a kérdésben. Mert ahelyett, hogy megpróbálta volna az adott lehetőségek közepette közösen ezt a biztonságérzetet megváltoztatni, javítani, hiszterizálta az egész kérdést, egy olyan helyzetben, amikor ma a bűnüldöző
