Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP
535 színvonalas expozéjában is feltűn t ez a bizonyos, az előző kormány által tett kezdeményezés, meg más véleményekben is megfogalmazódott, a Szocialista Párt frakciója azonban nem osztotta és nem ismerte ezt a korábbi kormányvéleményt. A Szocialista Párt véleménye akkor fogalmazódott meg, am ikor az alkotmányelőkészítés folyt, és az pedig ismert, ahogy a miniszter asszony is utalt rá, hogy a Szocialista Párt akkor is elutasította az ügyészség kormány alá rendelését. Ebben az értelemben tehát folyamatosság van az álláspontunkban, és megpróbálo m majd bizonyítani, hogy bár nagyon sok fajta változás következett be jogéletünkben és társadalmipolitikai viszonyainkban is, de ezek egyike sem kell hogy megváltoztassa a véleményünket, sőt a magyar jogfejlődés és azon belül a büntetőpolitika és a bűnüld özés új jelenségei és követelményei nemhogy változást igényelnének, hanem még inkább indokolttá teszik, hogy az ügyészség jelenlegi alkotmányos helye ne változzék. Mielőtt ezekre részletesebben rátérnék, néhány, kicsit könnyebb megjegyzést hadd tegyek, ann ál is inkább, mert ezek már szóba kerültek a vitában. Az egyik a nemzetközi tapasztalatok. Kétségtelen tény, hogy az országok többségében az ügyészség a végrehajtó hatalomhoz kötődik, de a helyzet az - és ezt friss nemzetközi dokumentumok is alátámasztják, amit a miniszter asszony is megemlített , hogy ma a világon politikusok, elméleti és gyakorlati jogászok véleménye egyaránt az, hogy jogállami megoldás az is, ha az ügyészség a kormány alá rendelődik, és jogállami megoldás az is, ha a parlamentnek felelő s. Ezt talán csak azért érdemes megemlíteni, mert ez válasz azokra a felvetésekre is, amelyek a '93as vitában is előjöttek, és amelyeknek bizonyos elemei most is megjelentek, hogy szovjet minta kövületének kelle tekinteni ezt az alkotmányos felállást ava gy sem. Úgy hiszem, hogyha a nemzetközi világ és benne a jogásztársadalom jogállami megoldásnak minősíti azt a szervezeti felállást, amikor az ügyészség a kormánynak alárendelt, ez válasz azoknak, akik úgy gondolják, hogy ez egy szovjet kövület. Ami pedig a nemzetközi helyzetet illeti, szeretném elmondani azt, hogy mi, magyarok történelmünk folyamán elég sokszor voltunk olyan helyzetben, amikor szaladtunk valami után, jól, rosszul, saját elhatározásunkból vagy kényszerből másoltunk. Jó lenne, ha szakítani t udnánk ezzel a magatartással, habitussal, és a nemzetközi tapasztalatokat s így az ügyészség alkotmányhelyét is a helyén értékelnénk, és nem valamifajta direkt, modellszerű gondolkodás vezetne bennünket, hanem az, hogy a tendenciát figyeljük, és ahhoz prób áljunk alkalmazkodni, hogy milyen mozgásiránya van a nemzetközi jogéletnek, az egyes országok alkotmányos berendezkedésének. A másik pedig, ami a nemzetközi tapasztalatokat illeti, úgy hiszem, nagyon vigyázni kell arra, hogy ne egyszerűen csak a normatív, a szabályozott megoldást vizsgáljuk, hanem vizsgáljuk egy kicsit, ha lehet, és ha van betekintésünk, a gyakorlatot, a végrehajtást is. Ez azért érdekes ebben az ügyészség hovatartozásának kérdésében, mert sokszor hallani olyan véleményt, hogy az, hogy a ko rmánynak alárendelt az ügyészség, és ezt az alárendelést az igazságügyminiszter gyakorolja, tulajdonképpen egy jelentéktelen, lényegtelen dolog, mert eltelnek évtizedek egyes országokban, ahol ilyen megoldás van, hogy az igazságügyminiszter nem él az uta sítás jogával, és ez valóban így is van. Csak azért azt is tudjuk, tisztelt Országgyűlés, éppen egyes országokban kipattant botrányokból, hogy nem tudni, az igazságügyminiszter, aki egyébként utasítást nem ad, hányszor hívja meg a legfőbb ügyészt vagy a f őügyészt kávézásra, baráti beszélgetésre vagy egy ebédre, és nem tudni, hogy ezeken a beszélgetéseken mi hangzik el. Csak teljesen más, tisztelt Országgyűlés, úgy leülni ebédelni az igazságügyminiszterrel, hogy nem az igazságügyminiszter tesz javaslatot a kinevezésre, és más úgy leülni kávézni és beszélgetni, amikor az igazságügyminiszter tehet, és csak ő tehet javaslatot arra, hogy ki legyen a legfőbb ügyész és ki nem. Azt hiszem, az emberi gyengeséget tekintve olyan megoldásokat kell keresnünk, amikor nem kerül az állami tisztviselő olyan helyzetbe, hogy adott esetben választania kell a főnöke iránti lojalitás és a törvény feltétlen tisztelete között. Ha lehet, kerüljünk el olyan megoldásokat, ahol ez a konfliktus létrejöhet! (11.00)
