Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz
533 Az irányítás közvetlen eszköze az igazságügyminiszter által a legfőbb ügyésznek adott utasítás. Ezt az utasítási jogot számtalan, a jogállami követelményeknek megfelelő biztosíték korlátozza; s a kiemelések teljessége érdekében csupán néhány mondatban és leltárszerű szárazsággal ezek a bizonyos korlátok: Csak a legfőbb ügyésznek adható utasítás, mert a sze rvezetet változatlanul a legfőbb ügyész vezeti. Az utasítással kapcsolatban köteles kikérni a törvény szerint összeálló tanácsadó testület véleményét. Elvi iránymutatás csak az ügyész közreműködésével folyó eljárásokban követendő ügyészi tevékenység fő irá nyaira adható. Az igazságügyminiszter kivételesen írásban utasítást adhat a legfőbb ügyésznek olyan intézkedésre, amelyet az ügyész mérlegelési jogkörben eljárva tehet. Mindig olyan félelem volt, hogy te jó Isten, nemhogy a negatív utasítási jog sem lesz már kizárva a törvényjavaslatban, de még a pozitív utasítási jog is kizárt, vádemelésre sem adhat utasítást, csak nyomozás elrendelésére, és az adatok birtokában az ügyész dönt a vádemelésről. Minden utasítást közzé kell tenni. Tessék mondani, melyik kormá ny vállalja fel öngyilkos szándékkal azt, hogy a legfőbb ügyész utána nyilvánosságra hozza, hogy ez az igazságügyminiszter minek ad neki ilyen teljesíthetetlen utasítást?! (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tiszte lt Országgyűlés! Hosszasan lehetne még sorolni a törvényben biztosított garanciákat, amelyek egyértelműen megkérdőjelezik a sajtóban már kifejezésre juttatott ellenzéki gyanakvások és fenntartások megalapozottságát. A gyanú azért is érthetetlen, hiszen már a korábbi kormány is elkészítette a hasonló jellegű, de a jelenleginél kevesebb garanciát tartalmazó törvényjavaslatot. Remélem, Vastagh Pál képviselőtársam nem veszi személyes megtámadtatásnak, ha idézem igazságügyminiszter korában elmondott szavait, ho gy az állam büntetőjogi igényének érvényesítése is azt követeli meg, hogy az ügyészség kormány alá kerüljön, hiszen ma a végrehajtó hatalomnak nincs befolyása az igazságszolgáltatásra, mert kormány alá helyezése esetén a kormány hatással lehetne arra, hogy az ügyészek milyen ítéletet kérjenek, illetve mikor fellebbezzenek. A közgazdasági egyetemen a "Tárcatükör" című műsorban - amikor arról beszélgettünk, hogy mi legyen az ügyészség alkotmányjogi helyzete - szó szerint az hangzott el, hogy "a büntetőeljárás új rendje szerint ugyanis az ügyész a nyomozás urává válik, utasíthatja a bűnüldöző hatóságokat, a kormány pedig gyakorlatilag elveszítheti minden befolyását a nyomozás felett, ha az ügyészség önálló marad". Ezek után az ember már csak azt tudja megkérdez ni, hogy ami jó volt márciusban, miért nem jó most, szeptemberben. Vajon van olyan kormány, amelyik megérdemli, és van olyan kormány, amelyik nem érdemli meg az ügyészséget (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Van! - Derültség és taps mindkét oldalon.) , vag y pedig a mindenkori kormány megérdemli? Tisztelt Országgyűlés! Eldöntetlen a vita abban a kérdésben, hogy a történelem ismétli vagy nem ismétli önmagát. Feltételezésem szerint a várható vita a történelem ismétlődését vallók számára szolgáltat majd bizonyí tékokat, hiszen az ügyészség alkotmányos helyzetéről és a miniszter utasítási jogáról kísértetiesen ugyanazok az érvek hangzanak majd el, mint amelyek már elhangzottak az Országgyűlés 1871. május 6ai ülésén. Tisztelt Országgyűlés! 1993ban a törvényjavasl at parlamenti vitájában az egyik ellenzéki felszólaló gúnyos éllel arra hívott fel, hogy veszítsem már el végre a törvényjavaslat elfogadása tekintetében az optimizmusomat, a kormány nevében sürgősen vonjam vissza, és lássam már be végre, hogy kétharmad hi ányában ez egy zsákutca, és jobb már az utca elején a táblánál visszafordulni, mint az utca végéről. Akkor is elmondtam, hogy az útjelző tábláknak általában hinni kell. De ennek ellenére megtörténhet, hogy a szorgalmas útépítők éjjel befejezték a munkát, b etömték a gödröket, eltakarították az akadályokat, csupán a "zsákutca"táblát felejtették kint, hiszen az út járható, be lehet hajtani, senki nem esik a gödörbe, és nem ütközik a törmelékhalomba.
