Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz
529 Annál kevésbé, mert a bizottsági vitában az előterjesztő képviselője sem állította, hogy összefüggés lenne az ügyészség irányításának mikéntje és a bűnözés alakulása között. A bűnözés megfékezésének szándéka ezért aligha szolgálhat az előterjesztések elégséges magyarázatául. Harmadszor: az indítványtevő képviselőjével szemben, aki a legfőbb ügyész politikai felelősségét, amellyel a parlamentnek tartozik, szakmai státusával ellentmondásb an lévőnek, és alkotmányosan is aggályosnak minősítette - minthogy az alkotmány előírása szerint az ügyészek politikai tevékenységet nem folytathatnak , a kisebbségi állásponton lévők különbséget látnak a politikai tevékenység és a politikai felelősség kö zött. Úgy véljük ugyanis, hogy politikai felelősséget viselhet a nem elkülönült politikai tevékenységet folytató közhivatalnok is. (Dr. Dávid Ibolya közbeszól.) Paradox módon nagyobb biztosítékot látunk éppen ezért az ügyészi szervezet politikai befolyásol ásának elkerülésére, a legfőbb ügyész politikai felelősségének fenntartása mellett, mint a korlátoltan felelős igazságügyminiszterre történő átruházás esetén. Ellentétben az előterjesztővel, a kormányzati normatív utasítási jogot is a direkt politikai bef olyásolás lehetőségének kitett utasítási formának tekintjük. Végül, a bizottsági vitában az álláspontunkkal szemben felhozott érvelésekkel szemben - melyek szerint az előző kormányzat is foglalkozott az ügyészi szervezet státusának megváltoztatásával, ille tőleg hogy a jelenlegi tervezetet a legfőbb ügyész szakmailag korrektnek minősítette - szükségesnek tartottuk leszögezni: frakciónk, a megelőző ciklus kormánykoalíciója is megosztott volt az igazságügyi tárca szándékát illetően. Nem véletlen, hogy a kérdés lekerült a napirendről, nem volt biztos ugyanis, hogy az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többséget biztosítani lehet. (Dr. Dávid Ibolya közbeszól.) És amit ennél fontosabbnak tartunk: az a tény, hogy a legfőbb ügyész a törvénytervezetet szakma i értelemben korrektnek nevezte, nem jelenti azt, hogy az alapkoncepciót bármiféle értelemben is véleményezte volna. Ezt semmiképpen nem tehette, hiszen a szóban forgó szabályozási kérdés politikai döntést igényel, éppen ezért, mint minden hasonló esetben, a legfőbb ügyész az állásfoglalástól tartózkodott. Nem elegáns dolog tehát megfelelést, a javaslat korrekt kidolgozása és az alapkoncepció elfogadása között olyan látszatot teremteni, mintha a legfőbb ügyész nem jogtechnikai eljárást és produktumot, hanem kormányzati szándékot minősített volna. Ezt azért bátorkodtam különösképpen megjegyezni, mert az igazságügyminiszter asszony az elegáns jogi megoldásoknak mindig is a szószólója volt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) E LNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a házbizottság ajánlása alapján 2525 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor. A házbiz ottsági megállapodásnak megfelelően a 25 perces vezérszónoki időkeretben a képviselőcsoportok két felszólalót is állíthatnak. Megadom a szót Isépy Tamás úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Képvise lő úr, önt illeti a szó. DR. ISÉPY TAMÁS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Ha bárhol és bármikor elhangzik az a szó, hogy ügyészség, akkor szinte azonnal egy előítéletekből, fé lreértésekből és zavaros elképzelésekből gomolygó, sűrű köd ereszkedik a közjogi tájra. Sokan ebben a tisztánlátást zavaró fénytelenségben indulnak a csatába (Dr. Géczi József Alajos tapsol.) , és vaktában kezdenek el lövöldözni a homályos fogalmi célpontra . Persze, nagyfokú szerénytelenségre vallana annak még a feltételezése is, hogy most idejön valaki, és egy csapásra, egy ágyúlövéssel feloszlatja ezt a sűrű ködöt, hiszen a rendelkezésre álló szűk időkeret legfeljebb arra elegendő, hogy - némi siker remény ében - kísérletet tegyek legalább a köd ritkítására. A ritkítási kísérletet a két legnagyobb ködfejlesztő gócnál kell kezdeni. Az egyik az
