Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
527 Végezetül pedig nag yon komoly bűnüldözési szakmai ellenérvek is elhangzottak. Többen is megfogalmazták azt a véleményt - nemcsak a kisebbségi álláspont képviselői, hanem olyan képviselőtársunk is, aki tartózkodott a szavazástól a törvényjavaslatnál , hogy nincs semmiféle sz oros kapcsolat a szervezett bűnözés elleni harc és az ügyészség alkotmányjogi státusza között, mások pedig megfogalmazták azon véleményüket, hogy a bűnüldözés hatékonysága sem függ az ügyészség alárendeltségi viszonyaitól. Legvégezetül pedig - és ez politi kai érv volt , mivel Magyarországon a politikai és a köztisztviselői szféra még nem vált tökéletesen el egymástól, nagy a köztes mező jelentősége, ezért is aggályos, hogy ilyen viszonyok között a legfőbb ügyész helyzetét megváltoztassuk. Köszönöm a figyel müket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Hargitai János úrnak, aki az emberi jogi bizottság előadója. Képviselő úr, öné a szó. DR. HARGITAI JÁNOS , az emberi jogi, kisebbségi és val lásügyi bizottság előadója : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatását előirányzó törvénycsomagot, így az alkotmánymódosításra vonatkozó törvényt, az 1972. évi ügyészi törvényt és az ügyészségi szolgálati viszonyról és adatkezelésről szóló 1994. évi törvényt. A bizottsági vita gyakorlatilag két kérdés köré csoportosítható; az egyik, hogy miért időszerű és mié rt most időszerű az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása. A másik kérdéskör - ami nyilvánvalóan ezzel szorosan összefügg , hogy ez az alkotmányos változtatás adnae a kormánynak olyan nemkívánt befolyásolási lehetőséget az ügyészség felett, a mi nyilvánvalóan elkerülendő lenne. A továbbiakban ezekről a kérdésekről kívánom én a többség álláspontját az Országgyűléssel megosztani. A vita során a bizottság előtt ismert volt nyilvánvalóan, és most is ismert mindannyiunk előtt két tény. Az egyik tény az, hogy jelentősen nőtt az elmúlt években a bűnözés, és ez a bűnözés a lakosság anyagi és személyi biztonságát egyre inkább fenyegeti, ugyanakkor a bűnözés felfutása hátrányosan hat a társadalmi fejlődésre. A másik közismert tény, ami az alkotmány 35. §ából kiolvasható volt számunkra, hogy ez a 35. § a kormány feladatává teszi - ahogy miniszter asszony expozéjában is idézte - az alkotmányos rend és az állampolgári jogok védelmét és a törvények végrehajtását. Ebből a kormányzati feladatból sajátos felelős ség is hárul a büntetőpolitika megalkotására és annak végrehajtására. Vizsgálta a bizottság, és érveltünk pro és kontra amellett, hogy vane elég mozgási lehetősége a kormánynak ahhoz, hogy az alkotmány által ráruházott felelősségnek eredményesen megfelelj en. A többség álláspontja az volt, hogy ez a mozgástér ma kicsi - megint utalok a miniszter asszony expozéjára. Ő úgy fogalmazott - és ezt az Igazságügyi Minisztérium ott lévő képviselője is gyakorlatilag így fejtette ki , hogy csak a büntetési eljárás ké t végpontján, az elején és a végén van érdemi befolyásolási lehetőség, és a köztes mezőben gyakorlatilag csak az ügyészségen keresztül fejthetne ki a kormányzat némi befolyásolást arra, hogy a büntetőpolitika úgy alakuljon, ahogy ezt a lakosság a kormányza ttól elvárja. Ezt a mozgáslehetőséget szűknek ítéltük, és ezért indokoltnak véltük a változtatást. Az ügyészség kormány alá rendelésében - ahogy fogalmaztunk - a közjogi felelősség beágyazódna a végrehajtó hatalom tevékenységéé rt viselt alkotmányos felelősségi körbe. Fokozottabban érvényesülhetne a büntetőpolitika már a nyomozati szakaszban és a vádemelési gyakorlatban is. Kitértünk a bizottsági vita során arra az ellentmondásos helyzetre, ami a miniszteri expozéban itt is megem lítésre került, hogy ma ellentmondásos helyzetet vélünk felfedezni a tekintetben, hogy az
