Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - DR. DÁVID IBOLYA
521 igazságügyminiszter útján lát el , másrészt pedig a jövőben a legfőbb ügyész választás helyett a köztársasági elnök általi kinevezéssel nyerné el megbízatását, amelyre a miniszterelnök tesz javaslatot az igazságügyminiszter előterjesztése alapján. A kinevezés pedig határozatlan időre szól, ami a legfőbb ügyész funkciójának szakmai jellegéhez igazodik, és mentesíti az alól a politikai jellegű megmérettetés alól, amit a választás jelent számára. Az ügyészség kormányzati irányításának rendjét az alkotmánymódosítás úgy határozza meg, hogy az ügyészséget az igazságügyminiszter irányítj a a legfőbb ügyész útján, a legfőbb ügyész feladatait pedig az ügyészség vezetése. E megfogalmazással a javaslat az ügyészséggel kapcsolatos kormányzati irányítást elhatárolja az ügyészség belső igazgatási feladatától, amelyre nincs befolyása a kormánynak. Az ügyészség ennek megfelelően továbbra is önálló, tevékenységében az igazságszolgáltatáshoz kötődő egységes szervezet marad, amely nem tagozódik be a közigazgatás rendszerébe. Az önállóságot támasztja alá az is, hogy nem változik az ügyészek szolgálati v iszonyának, illetőleg előmenetelének és javadalmazásának a bírákéval összehangolt szabályozása sem. Az ügyészség irányítása így külső felügyeletként fogalmazható meg, és a kormány, valamint az ügyészség között a kapcsolatot főként a legfőbb ügyész személye jelenti. Az ügyészség feladatköre is alapjaiban változatlan marad, és csak a kormányzati irányítással össze nem férő feladatai szűnnének meg. Az ügyészség kormányzati alárendeltségének az irányítási jogok terjedelme a legérzékenyebb kérdése. Miután az irá nyítás az utasítási jog gyakorlásával történik, ennek szabályozásában mutatkozik meg legkézzelfoghatóbban a kormánynak az ügyészség irányításával kapcsolatos filozófiája, más szóval az, hogy a kormánynak milyen szándékai vannak az ügyészséggel. A mindenkor i ellenzéki félelmek szerint a kormányzat az ügyészséget politikai célzatú utasításokkal saját közvetlen pártpolitikai törekvéseinek eszközévé teheti, ezért a javaslat az utasítás kiadását többoldalú garanciarendszerrel szorítja korlátok közé az említett v eszélyek kiküszöbölése érdekében. A javaslat az irányítás fő eszközeként a normatív tartalmú utasítást jelöli meg. Ez az utasítás általános érvénnyel határoz meg követelményeket az ügyész részvételével folyó eljárásokban gyakorolt ügyészi tevékenységre. Ez zel az eszközzel érhető el, hogy például egyes bűncselekménytípusok esetében az ügyész a törvények által lehetővé tett mérlegelési jogával, intézkedési lehetőségeivel a kormányzat büntetőpolitikájának megfelelő elvek szerint éljen. Az utasítás másik fajtáj a az egyedi utasítás, amely meghatározott konkrét ügyre nézve ír elő ügyészi intézkedést. Valójában az egyedi utasítás az, amellyel kapcsolatban többször felmerülhet a politikai beavatkozás veszélye, ezért a javaslat alkotmányos szabályként határozza meg e nnek legfőbb korlátait. Az egyedi utasítást mindenekelőtt kivételes eszköznek minősíti, amelyet a miniszter írásban, indokolással ellátva adhat a legfőbb ügyésznek. Az egyedi utasítás tartamára vonatkozó korlátozás, hogy az csak az ügyész mérlegelési jogkö rébe tartozó kérdésekre irányulhat. Nincs azonban lehetősége a miniszternek arra, hogy az ügyészi intézkedéstől való tartózkodásra vagy az eljárás folytatását akadályozó intézkedésre adjon utasítást, tehát az utasítás kizárólag pozitív, az eljárást előbbre vivő jellegű intézkedéseket írhat elő. Ez a szabályozás kizárja, hogy a kormányzat az ügyészséget valamely, számára politikailag kényelmetlen eljárás leállítására tudná utasítani. Az utasítás mindezeken túlmenően a vádemelés kérdését, illetőleg az eljáró ügyész személyét sem érintheti, ebben a körben tehát semmilyen utasítás nem adható. A javaslat lehetőséget ad például arra, hogy az igazságügyminiszter - kivételesen indokolt esetben - valamely ügyben utasítsa a legfőbb ügyészt a nyomozás elrendelésére, v agy a nyomozati eljárás során bármely előrevivő tartalmú intézkedésre. A nyomozás lezárását követően azonban már az ügyészség szakmai kompetenciájába tartozó kérdés az, hogy a nyomozás során felderített bizonyítékok alapján az ügyész vádat emele, milyen t artalommal, illetőleg a bírósági eljárás során a vádat miként módosítja vagy elejtie. Hasonlóképpen jelentős korlátozás, hogy az utasítás az ügyész személyét sem érintheti.
