Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - DR. DÁVID IBOLYA
517 törvényjavaslatok együttes általá nos vitájának megkezdése . Az előterjesztéseket T/123., T/124. és T/125. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszonynak, a napirendi pont előadójának. Miniszter asszony, öné a szó. DR. DÁVID IBOLYA igazságügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Legfőbb Ügyész Úr! Az ügyészség alkotmányos helyzete a rendszerváltozás óta foglalkoztatja a politikusokat és a közjogi tudomány művelőit. Ezek a viták részben az ügyészséggel mint szervezettel, illetőleg az általa ellátott funkciók sajátosságaival függnek össze. Az ügyészség egy olyan sajátos, komplex hatáskörű szerv, amely egyetlen szervtípushoz sem sorolható egyértelműen, de amelynek tevékenysége döntően mégiscsak az igazságszolg áltatáshoz kapcsolódik. Nincs olyan ismérv, amelynek alapján kétséget kizáróan eldönthető, hogy az ügyészség csak egy meghatározott módon kapcsolódhat az állam más szerveihez, ezért önmagában nem tekinthető a jogállamiság elvével ellentétesnek sem az a hat ályos megoldás, amely szerint az ügyészség a végrehajtó hatalomtól függetlenül az Országgyűlés ellenőrzése mellett működik, sem pedig az a tárgyalandó, a törvénycsomagunkban megfogalmazott modell, mely szerint az ügyészség a kormány alá rendelten fejti ki majd a jövőben a tevékenységét. A törvényhozás felelőssége, hogy az államszervezet tudatos építése keretében melyik megoldást fogja választani. Kétségtelen tény, hogy a parlamentáris demokráciák elvén alapuló politikai berendezkedésű nyugateurópai államok döntő többségében a kormány alárendeltségében működő ügyészségi modell érvényesül. Ennek eredeti formája a napóleoni időkben kialakult francia modell, amelynek lényege, hogy az ügyészség szigorú, szinte katonai rendben működve, a kormánynak alárendelten l átja el a nyomozás felügyeletét és képviseli az állam nevében a közvádat a bíróság előtt. A kormányt az egyedi ügyekre is kiterjedő utasítási jog illeti meg, és az ügyész személyével kapcsolatban is bizonyos jogai vannak, mint például a felfüggesztés. Ettő l kisebbnagyobb mértékben eltérő megoldások érvényesülnek a meghatározó európai országokban, amelyek azonban abból a szempontból egységesek, hogy a kormánynak az ügyészség felett konkrét jogosítványai vannak. Ezek a jogosítványok hol a legfőbb ügyész kine vezésével kapcsolatosak - mint például Spanyolországban , hol pedig az ellenőrzéssel - mint például Németoszágban, Svédországban, Finnországban , tehát az ellenőrzés lehetőségével összefüggésben jelentenek hierarchikus kapcsolatot a kormányzat és az ügyé szség között. Máshol, például Hollandiában, maga az igazságügyminiszter a legfőbb ügyész. Három ország tekinthető kivételnek az általános európai modell alól. Az egyik Norvégia, ahol például királyi alárendeltségben áll az ügyész; vagy a parlamentnek fele lős: Portugáliában látunk ilyet; illetve egészen sajátos és a kontinentális jogrendszerek szempontjából mintaként egyáltalán nem szolgálható megoldás érvényesül NagyBritanniában, ahol az uralkodó által kinevezett tisztségviselők feladata az ügyészek tevék enységének felügyelete, de akik maguk azonban a parlamentnek felelősek. Engedjenek meg egy rövid történeti visszatekintést, amelyből kitűnik, hogy a most önök előtt fekvő törvénycsomag messze nem tekinthető előzmény nélkülinek a magyar közjogban. A királyi ügyészség létrehozása óta ugyanis hetvennyolc éven át kormánynak alárendelt ügyészség működött Magyarországon, és az első szabad választások óta pedig a jelenlegi már a negyedik alkalom, amikor erőfeszítések történnek arra, hogy az ügyészség kormány alá k erüljön. A modern értelemben vett ügyészséget Magyaroszágon 1871ben, a kiegyezést követően hozta létre az első ügyészségi törvény. Ez a törvény az ügyészség francia modelljét vette át, amely akkor már NyugatEurópa meghatározó kontinentális államaiban elt erjedt. Az első magyar ügyészségi törvény ennek megfelelően az ügyészséget az igazságügyminiszter alá rendelte, aminek alapján a miniszter utasítási jogot gyakorolt az ügyészség felett, illetőleg az ügyészeket bármikor
