Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Dr. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának expozéja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolóhoz - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
42 nem oldódott meg. Tudom, hogy az elmúlt időszakban voltak erre irányuló törekvések, tudom, hogy vannak tervezetek, ezek azonban nem jutottak el a megvalósítás stádiumába. De tulajdonképpen mit kellene felülvizsgálni? Egyrészt mindenképpen re ndezni kellene - ez sem új dolog - a kisebbségi önkormányzatok úgynevezett közjogi státuszát. Ennek kapcsán meg kell határozni a kisebbségi önkormányzati autonómia határait, rögzíteni kell azokat a - hangsúlyozom - közfeladatokat, amelyek a kisebbségi önko rmányzatokra rábízhatók, amelyek az ő autonómiájuk tartalmaként megfogalmazhatók. Eddig ugyanis ez felemás módon vagy egyáltalán nem sikerült a jogalkotónak. Ez előrevetíti a finanszírozás kérdését. Hadd hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy 1998ban a helyi kisebbségi önkormányzatok száma várhatóan meg fog duplázódni. A kezdeményezések alapján megjósolható, hogy az eddigi 750nel szemben mintegy 1500 helyi kisebbségi önkormányzat fog működni. Az ő működési kereteikről gondoskodni kell, hiszen ha k omolyan vesszük, hogy ők is önkormányzatok, akkor rájuk is kell alkalmazni az önkormányzati törvény erre vonatkozó rendelkezéseit. Be kell illeszteni a rendszert az államháztartási rendszerbe is, a kisebbségi önkormányzatoknak ilyen beillesztése eddig nem következett be. Meg kell oldani az együttigazgatás kérdését is. A kisebbségi kulturális autonómia megvalósulásának ez idáig úgyszólván egyetlen fóruma az együttigazgatás volt a települési önkormányzatokkal. Végül is azok a félelmek, amelyek a törvény megal kotásakor úgy szóltak, hogy a kisebbségi önkormányzatok létrejöttével egyfajta helyi dualizmus alakul ki, nem igazolódtak be. Bebizonyosodott, hogy ha megfelelő jogi keretek állnak rendelkezésre és megfelelő szándék, jogkövető szándék van, akkor működik ez a rendszer, de föltétlenül javítani kell a kondíciókat, hiszen azért azt sem szabad elhallgatni, hogy számos olyan konfliktustól is terhes ez a viszonyrendszer, amely csak és kizárólag a hiányos jogalkotásra vezethető vissza. Említhetném a konkrét eseteke t is, példálózóan a költségvetési elfogadási mechanizmusra vagy gyakorlatra gondolok - mármint a helyi önkormányzat költségvetésének elfogadására, illetve ebben a kisebbségi önkormányzatok szerepére. De mondhatnám a kisebbségi önkormányzatok - nevezzük így , bár a törvény nem ezt a szót használja - vétójogának kérdésére is, amivel kapcsolatban egyeztető mechanizmust a törvény nem szabályoz, ami miatt időnként zsákutcába jutnak ezek az egyeztetések, növelve a helyi feszültséget. A harmadik téma, amellyel rövi den szeretnék foglalkozni a rendelkezésemre bocsátott időben, az úgynevezett antidiszkriminációs vagy ha úgy tetszik, a diszkriminációs probléma. A rasszista alapú, faji, etnikai alapú diszkrimináció nem magyarországi, még csak nem is keleteurópai jelensé g; szerencsésebb, nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is rendszeresen visszatérő probléma. Bizonyára ennek a felismeréséből fakad az az Európa tanácsi elhatározás 1994ben, hogy egy önálló szakbizottságot hoznak létre - amelynek mind a 40 Európa tanácsi tagállam tagja - a rasszizmus, illetőleg az intolerancia ellen. Ez a szakbizottság azóta folyamatosan működik. Tevékenységének eredményeképpen számos vizsgálatot végzett a különböző országokban, illetőleg megfogalmazott számos ajánlást a jelenség megelőzésére, visszaszorítására. Magyarországon, mint azt előttem is megállapították - részben az állampolgári jogok biztos asszonya, illetőleg mások , kialakult a jogállami intézményrendszer. Állami szinten, az állami politika szintjén tudato s diszkrimináció - vagy ha úgy tetszik, faji üldöztetés, rasszizmus - nincs ebben az országban. Rendelkezésre állnak azok a jogi eszközök, amelyek megakadályozhatják az ilyen tendenciákat. Tehát azt mondhatjuk, hogy Magyarországon faji, vallási vagy etnika i okokból nem szenved üldöztetést senki. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy egyes hatóságok gyakorlatában nem jelentkeznek diszkriminatív tendenciák. Ez ellen az állam minden eszközével fel kell lépnünk, mert ezt az alkotmányunk előírja, és számos nemzetk özi dokumentum, elvárás is indokolja. Mik a teendők ezzel kapcsolatban? Az egyik föltétlenül az, hogy a meglévő intézményrendszert hatékonyabban kell bevetni, használni. Bár az alkotmány tilalmazza a diszkrimináció minden
