Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ):
381 Pál apostol a korinthuszbeliekhez írt második levelében így fogalmaz: "Veszedelmes utakon jártam, sebes folyóvizeken keltem át, latroktól rettegtem. Veszedel emben forogtam a magam nemzetsége miatt csakúgy, mint pogányok miatt. Veszedelemben forogtam városban, pusztán és tengeren. Veszedelemben forogtam hamis atyafiak közt. Fáradtságban és vigyázásban, éhségben, szomjúságban, böjtölésben, hidegben és ruhátlanul tengődtem." Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtizedekben a hadiárvákkal, hadirokkantakkal, hadigyámoltakkal nem ez történt? A vesztes világháború katonáinak, munkaszolgálatosainak, gyermekeiknek sorskivetettség, üldöztetés volt az osztályrészük. Nekü nk ezt most orvosolni kell, bár egy szülő, egy édesapa elvesztése gyermekfejjel, én úgy érzem, hogy most, 1998ban 50 ezer forint egyszeri kártérítési összeggel nem pótolható. Amennyiben az Országgyűlés most pártpolitikai érdekeken felülemelkedve megszavaz za a miniszter úr által előterjesztett törvénymódosítást, illetve megszavazza azon képviselők módosító indítványait, én úgy érzem, hogy Pál apostol gondolatai, miszerint "ha bárki háborúságot szenved közülünk, én vele szenvedek" gondolat a Magyar Országgyű lés tagjaira illeszthető lesz, megfelelnek ezen tanítás szellemének. Kérem tehát képviselőtársaimat, hogy fogadják el a miniszter úr beterjesztett javaslatát s a hozzá kapcsolódó kiegészítő módosító törvényjavaslatokat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (T aps a MIÉP és a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. A Házszabály szerint, tisztelt képviselőtársak, az írásban előre jelentkezetteknek kellett megadnom a szót. Most utoljára következik Mádai Péter képviselő úr, SZDSZ; őt követik majd a gombnyomásra jelentkezettek, így Atyánszky György készül fel. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán van önök között olyan, aki tudja, hogy kiről beszélek: egy magyar politikus szobrán az áll, hogy sebeket gyógyítani és nem sebek et osztani jöttem ebbe a Házba. Itt van közel a Parlamenthez a szobra. Én ma reggel úgy éreztem, hogy valóban gyógyítani jövünk. Amikor Lányi Zsolt képviselőtársam beszélt a '68ban az intervenció kapcsán elpusztult magyar katonák sírhelyének felkutatásáró l, akkor az a jó érzés fogott el, ami tavaly Borgyirevkában; abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem a Donkanyarnál elesett magyar katonák emlékművének avatásánál, és az ottani nagyon sokat szenvedett polgármester asszony mondta, szinte Babitsot idézve, hogy a halott nyugodjék, az élő éljen és emlékezzék a holtra. Azt hiszem, ez a törvény, amely most előttünk van, tulajdonképpen ezt, a sebek gyógyítását kívánja elvégezni, remélhetőleg véglegesen; nagyon megkésve erkölcsi elégtételt talán tudunk adni azoknak a szerencsétleneknek, akik kötelességüket teljesítették - az anyagi csak jelképes. Valahol Széchenyi azt írja, hogy ahol kötelesség van, ott nyilvánvalóan jogok is kell hogy legyenek. Ha az alkotmány előírja polgárainak a haza védelmét mint kötelezőt, akkor ugyanúgy kötelezettséget kell vállaljon az ezért áldozatot hozottak megsegítésére. Azt hiszem, itt nincs is vita közöttünk. Szomorúságom egy kicsit az, hogy végül is ez a törvény tulajdonképpen az Alkotmánybíróság külön felszólítására kell hogy érvényt szerezzen annak, amit a parlament három évvel ezelőtt meghozott. És azért ennek van egy szomorú tanulsága. Vagy van érvénye annak, amit a parlament hoz, és nem lehet kormány, amelyik ezt akármilyen költségvetési okokból elodázza, vagy ha lehet, akkor fölcserélődnek a szerepek. Tényleg jól érzem magam, mert azt gondolom, hogy egy olyan ügyről van szó, amelyet mindenki megtett volna az elődeink helyében is, és valószínűleg az utódaink is teszik - remélem, nem kell. Ezért egy kicsit rossz sz ájízzel vettem azt a politikai felhangot, amikor egy nemzeti kegyeleti ügyben egymásra mutogatunk. Nem hiszem, hogy ez szerencsés dolog lenne; ha ebben sem tudunk egyetérteni, akkor valószínű, hogy semmiben.
