Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP):
382 Miután egyike vagyok a módosító indítványok előa dójának, szerzőjének, ezért a részletes vitában kívánok erről szólni. Most csak két dolgot szeretnék idézni az Alkotmánybíróság sokat emlegetett szövegéből: Előadták - s most azokról beszél az Alkotmánybíróság, akik különböző kérelmeket nyújtottak be, több ek között magam is - "hogy a háborút követő, több szempontból zűrzavaros időszakban nagyszámú jogosult politikai retorzióktól félve elő se merte terjeszteni igényét, vagy ezt politikai okból nem engedték előterjeszteni, igényét nem vették nyilvántartásba". Én 1939ben születtem, nagyon sok ismerősöm és barátom van, akik vagy az apjukat vesztették el, vagy megnyomorodtak; konkrétan tudom, hogy ez valóban így volt. Ha kihagyjuk őket a törvényből és nem rendezzü k a sorsukat - itt elhangzott, hogy ez nem több mint 200 millió forint , akkor még valamivel szembemegyünk, amit ugyancsak az Alkotmánybíróság mond, ez pedig az, hogy "ha az állam úgy dönt, hogy kárpótlást biztosít, akkor az azonos sérelmet szenvedettek k özött nem tehet hátrányos megkülönböztetést". Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ez teljesen egyértelmű. Ha végre lehetőség van annyi szörnyű évtized után ezeknek az embereknek az erkölcsin túl egy nagyonnagyon kicsi anyagi megbecsülést, segítség et, ha úgy tetszik, kárpótlást adni, akkor nem szabad, hogy a Magyar Országgyűlés kicsinyes legyen. Szeretném Mikes Kelemennek talán ide is illő gondolatával befejezni: "Vagyunk, mint voltunk, de leszünk, mint vagyunk. Isten minket úgy segítsen!" Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Atyánszky György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP) : Elnök Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény egy nagyon régi adósságot törleszt: az adósságot, mely a második világháború után méltatlanul háttérbe szorított hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel és hadiárvákkal szemben áll fenn . Számunkra ez a törvény jelenti a megkésett, ámde rég várt kárpótlást. Megalkotását az első szabadon választott Országgyűlésben, már 1990ben kezdeményezte a Független Kisgazdapárt. A törvény 1994. április 6án történt elfogadásakor azonban már világos vo lt, hogy az egyösszegű térítést szabályozó 10. § sok problémát és elégedetlenséget fog okozni. Ez a paragrafus kárpótlás jellegű, és mint ilyen, nem lehet teljes mértékben minden érintettnek megfelelő és igazságos. Az egyösszegű térítés azoknak a hadirokka ntaknak, hadiözvegyeknek és volt hadiárváknak adható, akiktől a korabeli hadigondozotti pénzellátást politikai okok miatt megvonták. Ennek következtében ez a juttatás nem a háborús veszteségek okán, hanem a jogszerűen megállapított pénzellátás megvonása mi att illeti meg az érintetteket. (11.00) Sajnos a kárpótlási törvénynél lényegesen szigorúbb feltételrendszer fennállása esetén adható csak az egyösszegű térítés. A hadirokkantak és hadiözvegyek egyösszegű térítése rendben folyt, és mára már be is fejeződöt t. Mindez azonban nem mondható el a volt hadiárvákról. Az ő esetükben a hozzájutás lényegesebb szigorúbb szabályok szerint történik. A kérelmezőnek okirattal kell bizonyítania, hogy annak idején a szülője hadi eredetű halálakor őt az akkor hadigondozó ható ság hadiárvaként hadigondozásba vette. A pénzellátás megszüntetésének bizonyítására azonban okirat hiányában a kérelmező nyilatkozata is elfogadható. Ez a szabály két táborra szakította a hadiárvákat. Az egyikbe azok sorolhatók, akiknek előkerültek az irat aik - ők már régen meg is kapták az egyösszegű térítést , a
